Sztratosz Fotopoulosz fel�gyel� k�z�pkor� f�rfi volt. Egyenes sz�l� haja er�sen kopaszodott feje tetej�n, amit meglep�en d�s szak�llal pr�b�lt kompenz�lni. Modora nyers �s l�nyegre t�r� volt. Meg sem pr�b�lta titkolni, hogy nem szimpatiz�l velem, de legal�bb elhitte, hogy semmi k�z�m a t�rt�ntekhez. Sp�rtaian berendezett, feh�r fal� irod�ja illett hozz�. �r�asztalon �s egy iratszekr�nyen k�v�l semmi m�st nem l�ttam a szob�ban. Csup�n egyetlen sz�k jelentett kiv�telt, amin helyet foglalhattam a fel�gyel�vel szemben.

– Az a szerencs�je, hogy mag�nnyomoz� �s olyan tiszta, mint a frissen hullott h� – morgott, miut�n egy �r�ig is megv�ratott, am�g ellen�rizt�k az adataimat. – Sz�val nem l�tott semmit?

– Csak, amit m�r elmondtam – t�rtam sz�t a karom. – Azt a k�t fick�t k�ne el�ker�teni a cs�nakb�l.

– Az a baj, hogy nincs r�luk pontos szem�lyle�r�s. Viszont t�bb szemtan� is �ll�tja, hogy l�tt�k, amint az egyik�k b�v�rruh�ban kim�szott a v�zb�l. Csak az �ltaluk felvert tajt�k maradt ut�nuk.

Magyar�n sz�lva a s�t�tben tapogat�ztunk.

– Valami m�s, azonban kider�lt – hajolt k�zelebb hozz�m. – A koll�g�im felh�vt�k a British Museumot. Jennifer Borchardt nev� restaur�tor nem dolgozik n�luk.

– Micsoda? – t�tottam el a sz�mat, mert erre azt�n v�gk�pp nem sz�m�tottam.

– J�l hallotta. Mag�t, azt�n alaposan fel�ltett�k, Mr. Wyatt. B�rki is volt az �ldozat, hazudott �nnek.

– De vajon mi�rt?

– J� k�rd�s – b�logatott, majd fel�llt �s a kez�t ny�jtotta. – Elmehet. A jegyz�k�nyvet felvett�k, de az�rt… ne hagyja el a v�rost egy darabig!

Elk�sz�ntem �s kil�ptem az �p�letb�l. Gondolataimba mer�lve ballagtam Tolo f�utc�j�n, tavern�k �s �zletek sokas�ga mellett elhaladva. Az eg�sz helyzet abszurdnak �s sz�rre�lisnak t�nt. Enn�l rosszabbul nem is alakulhatott volna a nyaral�som. Ki volt�l val�j�ban Jennifer? �gy d�nt�ttem, hogy kider�tem, ez�rt egyenesen az Apoll�n Hotel fel� vettem az ir�nyt.

Hamar megtal�ltam az �p�letet, amit egy barna alapon aranyozott bet�kkel �s h�rf�val hirdet� t�bla jelzett.  Befordultam a kapun, s elindultam az emelked�n. Egy parkol�ba jutottam, honnan �vegajt�n lehetett bel�pni az �p�letbe. Odabent kellemesen h�v�s leveg� fogadott. A m�rv�nypadl�s hallban h�feh�r �l�garnit�ra �s nagyk�perny�s t�v� d�szelgett. A recepci�s pult m�g�tt kopasz, szem�veges f�rfi �ld�g�lt, aki azonnal fel�llt, ahogy megl�tott.

– J� napot! Miben seg�thetek? – k�rdezte angolul, enyhe akcentussal, de �rthet�en.

– �dv�zl�m! A nevem Ron Wyatt �s Fotopoulosz fel�gyel� k�ld�tt, hogy k�r�ln�zzek Miss Jennifer Borchardt szob�j�ban.

– �gy tudom, a rend�rs�g m�r lez�rta a lakoszt�lyt – r�ncolta a homlok�t, azonban nem hagytam magam elt�r�teni.

– Nem hivatalosan vagyok itt. A fel�gyel� j� bar�tom �s a koll�g�m. Tudja, nyomoz� vagyok Londonban. Igazs�g szerint nincs megel�gedve az emberei teljes�tm�ny�vel, ez�rt megk�rt, hogy seg�tsek. Szerintem annak sem �r�lne, ha megtudn�, hogy maga nem volt hajland� egy�ttm�k�dni a hat�s�gokkal. Itt komoly b�nt�nyr�l van sz�, uram. De ha gondolja, fel is h�vhatom… - vontam meg a v�llam flegm�n, �s m�r ny�ltam a mobiltelefonom fel�.

– Arra nincs sz�ks�g! – v�gta r�, amib�l r�j�ttem, hogy tart a fel�gyel� haragj�t�l. – Itt van a szoba kulcsa. M�sodik emelet.

– K�sz�n�m.

�gy h�t magamban mosolyogva elindultam a l�pcs�n. Haszn�lhattam volna a liftet is, de mi�ta k�t �vvel ezel�tt �ramsz�netkor bennragadtam egy liftben odahaza, valahogy nem sz�vesen haszn�ltam a szerkezetet. K�nnyed�n r�bukkantam a szob�ra, melynek ajtaja el�tt s�rga szalag h�z�dott, jelezv�n, hogy a rend�rs�g lez�rta. Haboz�s n�lk�l let�ptem �s behatoltam. Dupla�gyas, eleg�ns helyis�gben tal�ltam magam, aminek az erk�ly�r�l pomp�s kil�t�s ny�lt a tengerre.

Miel�tt bel�ptem, el�vettem egy zsebkend�t, hogy ne hagyjak ujjlenyomatot, majd kinyitogattam a szekr�nyeket �s a fi�kokat. Jennifer holmijai sz�tt�rva hevertek a nyitott b�r�ndben. �gy t�nt, hogy nemr�g k�lt�zhetett be, �s m�g nem volt kedve kipakolni. Kereszt�l-kasul �tkutattam a szob�t, ben�ztem a legkisebb sarokba is, �m semmi olyasmit nem tal�ltam, ami tov�bb vitt volna az �gyben. M�gnem fogtam magam �s lepillantottam a padl�ra, ahol az �gy l�b�n�l furcsa karcol�snyomokat fedeztem fel.

Leguggoltam �s ben�ztem az �gy al�. Legnagyobb meglepet�semre az egyik csempe alig �szrevehet�en, de m�shogy �llt a t�bbihez k�pest. A hat�s�g emberei t�nyleg figyelmetlenek voltak. Gyorsan f�lreh�ztam az �gyat, �s k�zelebbr�l is szem�gyre vettem. Kiemelve a hely�r�l, egy bor�t�kon akadt meg a tekintetem. Felvettem �s kibontottam. Egy r�gi �js�gpap�r cs�szott ki bel�le, valamint egy lev�l, melyre csup�n ennyit �rtak:

„Tal�lkozzunk a kik�t�ben cs�t�rt�k�n �jf�lkor! Tudom, mi�rt halt meg az �desapja. N�lam van a napl�ja. Egyed�l j�jj�n!”

Prof. Alain Bergman

Alaposan meglep�dtem a lev�l tartalm�n. �gy t�nt, sz�vev�nyes �gybe keveredtem, ahol semmi nem az volt, aminek l�tszott. Beleolvastam a kiv�gott �js�gcikkbe is, mely egy h�sz �vvel ezel�tti t�zesetr�l �r�dott, ami Hydra sziget�n t�rt�nt. Az eset sor�n egy francia f�rfi lelte hal�l�t a l�ngokban, de hogy kicsoda, arr�l m�r nem reg�lt. A cikk t�bbi r�sze hi�nyzott.

Le�ltem az �gyra �s t�prengeni kezdtem. B�rki is volt Jennifer, biztos, hogy nem v�letlen�l akadt az utamba. �reztem. Mindesetre m�r tudtam, hogyan folytassam a nyomoz�st. Elhat�roztam, hogy elmegyek a tal�lkoz�ra �s megn�zem magamnak ezt a Bergman professzort, hiszen cs�t�rt�k �ppen ma van. V�laszokra volt sz�ks�gem �s egyed�l � szolg�lhatott vel�k.

Zsebre v�gtam a bor�t�k tartalm�t, azt�n mindent visszatettem a hely�re, majd elhagytam az �p�letet. A recepci�s zavartan b�mult ut�nam, de nem foglalkoztam vele. Gondolataim az esti tal�lkoz�n j�rtak.

Most b�ntam igaz�n, hogy nem hoztam a fegyverem, de h�t nyaralni j�ttem ide. Csakhogy a Sors ism�t kereszt�lh�zta a sz�m�t�somat.