�me egy kis �zel�t� az A hal�l �kk�ve c�m� reg�nyb�l:

Berni Alpok, Sv�jc

H�v�s szelek v�gtattak le a hegyoldalon felkavarva a havat, mely a zord id�nek k�sz�nhet�en rak�dott le a szirteken alig p�r napja. A lehetetlen�l k�k �gbolt most teljesen mentes volt minden felh�t�l, ragyog�an s�t�tt a nap, de Terry Jonest m�gis kir�zta a hideg, noha vastag s�kab�tot viselt.

Szorosan megkapaszkodott a hegym�sz�k�t�lben, megvetette a l�b�t egy kisz�gell�sben �s letekintett a Jungfrau gleccservid�kre, melynek egy r�sze j�l l�tsz�dott. A h�feh�r gleccsernyelvek vak�t�an vert�k vissza a napsugarakat, mintha milli�nyi krist�lytiszta, par�nyi t�k�rrel hintett�k volna be a vid�ket. A f�rfit teljesen megig�zte a gy�ny�r� l�tv�ny, arra gondolt, mennyi csod�t k�pes alkotni a term�szet.

Terry �lmodoz� t�pus� f�rfi volt. Az Aletschorn 4195 m�ter magasan ny�jt�zkod� cs�cs�ra igyekezett feles�g�vel, Miriammal. A n� alig p�r m�terrel alatta kapaszkodott felfel�, a sapk�ja al�l kil�g� sz�ke tincseibe bele-belekapott a sz�l. Vid�man integetett f�rj�nek, amikor �szrevette, hogy �t n�zi. Terry elmosolyodott, majd folytatta �tj�t felfel�.

Terry rekl�mszakemberk�nt dolgozott egy telev�zi�n�l, Miriam pedig irodalmat oktatott egy gimn�ziumban. M�g csak egy �ve h�zasodtak �ssze, de tudt�k, egy�tt fognak meg�regedni. Hirtelen szerettek egym�sba egy r�mai kir�ndul�son. Olyan m�ly �rzelmeket �ltek �t – tal�n a v�ros hangulata is hozz�j�rult –, amilyet m�g soha azel�tt. T�k�letes p�rt alkottak, kieg�sz�tett�k egym�st �s k�z�s szenved�lynek h�doltak: a hegym�sz�snak. Ez volt a hobbijuk, mely n�lk�l nem �lhettek teljes �letet. Sz�ks�g�k volt az adrenalin �s a szabads�g m�mor�t� �rz�s�re, amit csakis a hegyek megh�d�t�sakor tapasztaltak. Ez jelentette sz�mukra a f�gg�s�get, mely az Alpokba vezette �ket legut�bb h�rom nappal ezel�tt.

A d�lut�n k�zep�n j�rtak, �gy tervezt�k, est�re el�rik a 2000 m�tert, ez�rt minden �gyess�g�ket �s rutinjukat bevetett�k, hogy megbirk�zzanak a heggyel. Az id� gyorsan sz�llt, ahogy kapaszkod�r�l kapaszkod�ra, p�rk�nyr�l p�rk�nyra m�sztak egyre feljebb �s feljebb, mialatt lassan elkezdett s�t�tedni. A leveg� leh�lt, sz�rke felh�k jelentek meg az �gbolton, �s a sz�l is �l�nkebb� v�lt. Terry m�r azon r�g�dott, hogy mi lesz, ha az �jszaka a sziklafalon tal�lja �ket, de szerencs�re nem �gy t�rt�nt.

A k�vetkez� pillanatban egy kisebb emelked� sz�l�hez �rtek, melynek alj�ban kell� hely akadt, hogy fel�ll�ts�k a s�trukat. Levetett�k h�tizs�kjukat �s hozz�l�ttak a m�velethez. Amikor elk�sz�ltek, fogt�k a cuccaikat, beb�jtak a s�torba, Terry bekapcsolta a borszesz�g�t, �s zacsk�s levest meleg�tettek vacsor�ra. H�sz perc m�lva m�r �lvezt�k a forr� leves �nycsikland� illat�t, azon nyomban nekil�ttak az ev�snek.

Nagyokat kortyolva, csendben itt�k b�gr�ikb�l a vacsor�jukat, s k�zben le nem vett�k egym�sr�l a szem�ket. Odakint heves sz�lroham t�madt, hangosan s�v�tett a sz�l szirtek k�z�tt, vadul r�zta s�truk ponyv�j�t.

– M�r f�l�ton j�runk – sz�lalt meg Terry. – Holnapra el�rj�k a cs�csot, ha tartjuk a temp�t.

– Dr�g�m, ez nem l�verseny – nevetett Miriam. – Mindenesetre k�sz�n�m, hogy elhozt�l ide. Egyszer�en l�legzetel�ll�t� ez a hely!

– Val�ban az. �r�l�k, hogy elj�tt�nk – sim�totta meg feles�ge arc�t, majd l�gyan megcs�kolta.

Oly m�rt�kben feler�s�d�tt a sz�l, mintha a pokol �sszes d�mona sikoltott volna a hegyek k�z�tt. Terry azonban valami m�st is meghallott, ez�rt hegyezni kezdte a f�l�t, hogy �jra elcs�pje az alig hallhat� hangot.

– Valami baj van? – k�rdezte zavartan Miriam, aki csup�n az �r�lt szelet hallotta tombolni odakint, s nem �rtette, f�rje mi�rt hagyta abba, amit elkezdtek.

– Hallottam valamit – motyogta Terry, azt�n sebesen felpattant. – Emberi hangokat hozott a sz�l – magyar�zta a f�rfi, akiben eluralkodott a k�v�ncsis�g. – Mintha t�bben besz�ltek volna egyszerre.

– Az meg hogy lehet? – csod�lkozott Miriam. – Hov� k�sz�lsz?

– Kimegyek – felelt Terry, mik�zben �sszecipz�razta a kab�tj�t.

– Meg�r�lt�l? – ugrott fel a n�. – Nem mehetsz ki ebben az id�ben!

A f�rfit azonban nem lehetett meg�ll�tani, a k�vetkez� pillanatban m�r kint �llt a s�v�t� sz�lviharban. A koroms�t�t �jszak�ban a h� feh�rs�ge miatt ki lehetett venni n�h�ny k�rvonalat. A f�rfi jobbra-balra tekintgetett, mik�zben a sz�l az arc�ba f�jta a havat.

– Szerintem k�pzel�dt�l – bukkant fel mellette a feles�ge, aki m�r azon volt, hogy alaposan leteremti a f�rj�t, de Terry k�zbesz�lt:

– Erre! – mutatott balra.

Alig �t m�terre t�volodtak el a s�trukt�l, amikor meg�llt �s f�lelt. Miriam f�z�san didergett, kem�nyen taposva a havat d�h�ben, de hirtelen � is meghallotta. Val�ban hangokat hozott a sz�l, noha nem lehetett kivenni az �rtelm�ket. Er�lk�dve pr�b�lt�k tekintet�kkel �tf�rni a s�t�ts�get, mindhi�ba. �m hirtelen Terry felki�ltott �s el�remutatott. Miriam a jelzett ir�nyban s�rg�s f�nyt pillantott meg. Ahogy a szeme egyre jobban hozz�szokott a s�t�ts�ghez, a hegyoldalon egy v�kony p�rk�nyt l�tott, amely a f�ny forr�s�hoz, egy barlang bej�rat�hoz vezetett.

– N�zz�k meg! – vigyorgott Terry �s elindult a lejt� sz�l�hez.

Feles�ge megpr�b�lt tiltakozni, de l�tta, felesleges, �gy k�vette a f�rj�t. Hirtelen egy csukly�s alak bukkant el� az �regb�l �s megl�tta a h�vatlan vend�geket. Terry megtorpant, ijedt�ben nem tudta, mit mondjon, de nem is maradt r� ideje, hogy kital�lja. Az idegen v�ratlanul el�kapott egy sz�mszer�jat a k�penye al�l, c�lba vette a f�rfit �s kil�tte nyil�t.

A l�ved�k Terry tork�ba f�r�dott, �td�fve a l�gcs�vet. A f�rfi szemei t�gra ny�ltak a megd�bben�st�l, fuldokl� hangok hagyt�k el a sz�j�t, majd szeme felakadt �s a m�lybe zuhant.

Miriam el�sz�r fel sem fogta, mit l�t, de azt�n akkor�t sikoltott, hogy hangja m�g percekig visszhangzott a szikl�k k�zt. H�tat ford�tott �s menek�lni pr�b�lt, minduntalan hasra esve a t�rdig �r� h�ban, mely mintha megdermesztette volna l�bait. Hal�losan f�lt, k�ts�gbees�s ker�tette hatalm�ba, s Terry elveszt�se is b�n�t�an hatott r�. Az eg�sz olyan volt, mint egy rossz �lom, szinte sz�rre�lisnak hatott, de tudta, hogy val�s�g, amit l�tott. Hirtelen �rny�k szelte �t a leveg�t, �s a n� �les f�jdalmat �rzett a h�t�ban. Elv�g�dott az �t�st�l. Megfordult k�r�l�tte a vil�g, a k�rvonalak elmos�dtak, nem l�tezett m�s csak a k�nz� f�jdalom. Tudta, hogy itt a v�g, �s nem tehet ellene semmit. Hallotta a csukly�s l�pteinek ropog�s�t a h�ban, m�gnem k�t csizm�s l�b bukkant fel a l�t�ter�ben, ahogy t�mad�ja f�l� �llt �s letekintett r�.

Er�s kezek ragadt�k meg �s emelt�k fel, hogy azt�n az ismeretlen a lejt� sz�l�hez vonszolja, mik�zben hi�ba pr�b�lt tiltakozni, teste nem engedelmeskedett akarat�nak. N�h�ny perc m�lva k�vette f�rj�t a sz�d�t� m�lys�gbe, mialatt sikoly�t elnyomta a viharos sz�l, ahogy a hal�l k�zeledett sebes sz�rnyakon, v�get vetve a sz�rny� �jszak�nak.

Mind�r�kre.

1.

Anglia, London

Egy �vvel k�s�bb…

Pocs�k id� volt. Vastag k�d telepedett a v�rosra, lecsap�dva �s ny�lk�ss� t�ve mindent, amivel csak �rintkez�sbe ker�lt. John Fleming, noha t�sgy�keres angol volt, soha nem tudta megszokni a komor id�j�r�st, ami oly jellemz� volt a szigetorsz�gra. Hangulata idomult az �ghajlathoz, ami azt jelentette, hogy gyakran volt b�skomor �s d�h�s. J�kedv�ben csak ritk�n tal�lhatta b�rki is, de olyankor megmutatkoztak igazi szem�lyis�g�nek jegyei.

Megnyer� modorral, remek humor�rz�kkel �s emp�ti�val rendelkez� szem�ly volt, de John most a lehet� legrosszabb kedv�ben leledzett. Mag�ban morogva �lt kocsij�ban, mik�zben az East End nev� v�rosr�szbe tartott, mely a City-t�l keletre helyezkedett el, k�zel a kik�t�h�z.

Ez volt az a v�rosr�sz, ahol a legt�bb piac �s m�zeum mellett, a legt�bb bev�ndorl�t is meglehetett tal�lni. Voltak koreai, mal�j, indon�z, lengyel �s m�s egzotikus n�pek k�pvisel�i, akik az ut�bbi id�ben ellept�k London utc�it, nem is besz�lve a punkokr�l �s m�s nemzetek lak�ir�l.

John nem volt se fajgy�l�l�, se g�g�s angol, de tiszt�n l�tta, hogy a bev�ndorl�k t�meg�vel a b�n�z�s is n�tt az utc�kon. Egyre t�bb lett a zsebtolvaj, a piti b�n�z� �s sajnos a h�zak m�g�tti lepuffant�sos esetek sz�ma is. Ha valaki, h�t John t�j�kozott volt a t�m�ban, mivel a Scotland Yardn�l dolgozott nyomoz�k�nt, lassan �t �ve.

Ek�zben felk�zd�tte mag�t – v�r �s verejt�k �ltal – a legjobbak k�z�, s tal�n ez volt az oka, hogy �t �s nem m�st k�ldtek az East End ker�letbe, egy gyilkoss�g helysz�n�re. B�rhol m�shol sz�vesebben lett volna, mint a londoni forgalomban, mely v�g�lis nem volt m�s, mint ir�ny�tott k�osz csup�n. Tudta, azonban, hogy nyomoz�k�nt k�teless�ge kivizsg�lni az esetet, melyr�l viszont nem kapott sok inform�ci�t, csup�n az �ldozat nev�t: Dr. Robert Cartwright.

A f�rfi fizikusprofesszor volt, akit a lak�s�n �rt a hal�l tegnap este. A bej�r�n�je tal�lt r� ma reggel �s � �rtes�tette a rend�rs�get is. John megkapta a pontos c�met, East Road 21B, majd f�n�ke parancs�ra �tnak indult.

Miut�n meg�rkezett a ker�letbe, ar�nylag k�nnyen r�tal�lt a lak�sra, amit neh�z is lett volna elt�veszteni, mivel a hat�s�gok m�r lez�rt�k a k�rny�ket, s felh�zt�k a kordont. A vaskapuval k�r�lvett h�z el�tt k�t j�r�rkocsi vesztegelt, mik�zben a rend�r�k a k�v�ncsi t�meget pr�b�lt�k t�vol tartani.

– A helysz�nel�k meg�rkeztek m�r? – k�rdezte egyik�ket, miut�n kisz�llt kocsij�b�l.

– Igen, m�r egy f�l �r�ja itt vannak – felelt a j�r�r, fut� pillant�st vetve Johnra, aki r�gy�jtott egy cigire, majd k�t szippant�s ut�n eldobta a csikket, ami apr� �st�k�sk�nt zuhant a nedves betonra.

Bel�pve a h�z ajtaj�n tov�bbi rend�r�ket tal�lt, akik a f�ldszinti szob�kban kutattak a helysz�nel�kkel, akik szinte mindent lefot�ztak �s megvizsg�ltak. A vakuk villog� f�nyeit vak�t�an vert�k vissza a feh�r falak, melyeken n�h�ny cserepes vir�g �s festm�ny l�gott. �gy t�nt a professzor rajong�ja volt az antik t�rgyaknak, mivel az emeletre vezet� l�pcs�t egy m�teres �llv�nyon �ll� k�nai v�za �s egy g�r�g atl�t�t �br�zol� szobor fogta k�zre. Furcsa k�pet ny�jtottak az el�t�rben, legal�bbis John nem tal�lta t�l �zl�sesnek az �sszhat�st.

K�nyelmesen fell�pkedett az emeltre, ahol csak k�t helyis�g – a h�l� �s dolgoz�szoba – helyezkedett el. Persze mindkett�ben emberek ny�zs�gtek, b�r a dolgoz�szob�ban hatalmas rendetlens�g uralkodott, mely l�tt�n John elt�totta a sz�j�t. A l�tv�ny olyan volt, mintha egy hurrik�n puszt�tott volna odabent: a szekr�nyek felbor�tva, az �r�asztal kett�t�rve, az apr� t�rgyak �s k�nyvek szanasz�t hevertek. Tot�lis k�osz uralkodott odabent.

R�ad�sul ez m�g nem volt minden! Tekintete az egyetlen ablakra, pontosabban annak hely�re v�ndorolt, ahol ezekben a percekben is �ramlott befel� a k�d �s az utcazaj. Mi az �rd�g? – mormogta, majd megl�tta Thomas Beart, a halottk�met, aki egy leped�vel letakart kupac f�l�tt �llt, v�kony bajusz�t simogatva.

– Hogy vagy Thomas? – l�pett hozz�, kezet r�zva a v�zna f�rfival.

– K�sz, megvagyok – villantott egy halv�ny mosolyt fekete haj� bar�tj�ra. – B�r ez a legfurcs�bb �gy, amivel valaha dolgom volt.

– Hogy �rted ezt?

– N�zd meg magad! – felelt, majd ler�ntotta a leplet a halottr�l, �s John megcsod�lhatta a n�hai professzort, aki kicsavart v�gtagokkal hevert a f�ld�n.

– Te j�s�gos �g! – t�totta el a sz�j�t, ahogy megl�tta a v�ral�fut�sokkal teli testet, a sz�rnyen vicsorg� arcot, melyet a hal�l �r�kre elv�ltoztatott.

– �rted m�r, hogy mi a probl�m�m? – pillantott a nyomoz�ra Thomas. – Ezt a pasast kicsavart�k, ak�r a vizes rongyot. Egy �ps�gben maradt csontot sem tal�lsz a test�ben… olyan, mint egy rongybaba.

– Hogy lehets�ges ez? Tal�n valami robban�s okozhatta? – mutatott John a falban t�tong� lyukra.

– Az biztos, hogy valami behatolt az ablakon, ami ekkora felfordul�st okozott, de hogy nem bomba, sem rak�tal�ved�k nem lehetett azt le mern�m fogadni.

– Mi�rt vagy olyan biztos benne?

– Nos… az ablakot kiszak�tott�k a hely�r�l, az utca m�sik oldal�n megtal�lhatod, azt�n meg a testen egyetlen roncsolt sebet sem l�tni. Egyszer�en… �sszemorzsolt�k. 

– �rtem – s�hajtott John. – A boncol�s tal�n t�bb eredm�nyt fog hozni?

– Az majd kider�l. Neked sz�lok el�sz�r, ha tal�lok valamit.

– Rendes t�led. Ezek micsod�k? – n�zett a falra John, amin fekete foltok vir�tottak, k�rbe a szob�ban, az ablak hely�nek sz�lein is.

– �g�snyomokra hasonl�tanak, de m�g nem tudjuk biztosan. Vett�nk mint�kat, �m m�g elemezn�nk kell azokat. Hamarosan t�bbet fogunk tudni.

– H�t nagyon rem�lem, hogy �gy lesz! �gy hi�nyzott nekem ez az �gy, mint p�p a h�tamra – morgott John. – A bej�r�n�vel mi a helyzet?

– Hazament, mert sz�rnyen ki volt borulva, de meghagyta a c�m�t – ny�jtott �t egy cetlit Thomas.

– K�sz – pillantott a pap�rra John, majd kab�tja zseb�be rejtette. – Megyek, felteszek p�r k�rd�st a szomsz�doknak, h�tha l�ttak valamit vagy valakit. Tartod a frontot?

– Megteszem, ami t�lem telik – biccentett a helysz�nel�k vezet�je, majd elk�sz�nt a nyomoz�t�l, aki m�r el is hagyta a szob�t.

Szapor�n szedte a l�pcs�fokokat, mivel min�l el�bb t�l akart lenni a mai napon, a kihallgat�sokon, mert egy�ltal�n nem v�gyott emberi t�rsas�gra, de elhat�rozta, hogy udvariasan fog viselkedni. M�g akkor is, ha a bels� �szt�ne valami nagyon rosszat sejtett az �ggyel kapcsolatban. A professzor �sszet�rt arca �lland�an a szeme el�tt lebegett, s nem hagyta nyugodni. Egyszer�en nem tudta elk�pzelni, hogy ki vagy mi okozhatta a f�rfi hal�l�t.