Az este b�rsonyos leple hamar lehullt. Tolo �jszakai �lete �l�nkebb� v�lt. A helyiek �s turist�k be�ltek a tavern�kba, hogy kellemes zene mellett megvacsor�zzanak �s besz�lgessenek, vagy s�t�lva n�zel�djenek a baz�rok aj�nd�kt�rgyai k�z�tt. Motorosok �s aut�sok tucatjai k�zlekedtek a n�ha j�rda n�lk�li f�utc�n. Francia, angol, n�met �s magyar szavak kavalk�dja zsongott a k�r�l�ttem.

A pezsg� �jszakai �let vonz�nak bizonyult, �m most ez �rdekelt a legkev�sb�. R�n�ztem az �r�mra, mik�zben a kik�t� fel� tartottam. Alig t�z percem maradt a tal�lkoz�ig. Ahogy egyre jobban k�zeledtem a v�ros sz�le fel�, ann�l kevesebb gyalogossal tal�lkoztam, m�gnem egyed�l tal�ltam magam az utc�n. Az �t sz�l�n parkol� kocsik sora mellett haladtam el, fut� pillant�st vetve az egy-k�t h�zfalra felfutott bougenville r�zsasz�n vir�gaira. Tolo fest�i sz�ps�ge az utcal�mp�k �ltal megvil�g�tva sem vesztett var�zs�b�l.

N�h�ny perc m�lva el�rtem a kik�t�t. Hal�sz-�s s�tahaj�k tucatjai ringat�ztak a hull�mokon, mialatt az �jszakai f�nyek nyugodt t�ncot lejtettek a v�zen. A sz�nes vil�g�t�st egy-egy elhalad� j�rm� reflektora er�s�tette fel, mivel a kik�t� mellett helyezkedett el a Tol�t megker�l� �t vonala a k�zeli hegyoldalban. A kik�t� hossz� s�t�ny�n padok �s l�mp�k sora �llt. Egy teremtett lelket sem l�ttam, de az�rt igyekeztem �vatos lenni. A s�t�ny ment�n h�z�d� betonfal �rny�k�ba b�jva l�pkedtem, hallgatva a tenger z�g�s�t, ahogy hull�mai a partot nyaldost�k. Szinte a b�ke �s nyugalom sziget�n �reztem magam. Szinte.

V�g�l el�rtem a s�t�ny v�g�re, ahol elm�ly�ltek az �rny�kok. Hirtelen hangokat sodort fel�m a sz�l. Valaki fel-al� s�t�lgatott a szikl�k k�zel�ben, a l�mp�k f�nyk�r�n k�v�l. Lassan alakj�nak k�rvonalait is ki tudtam venni. Alacsony volt �s kez�t �sszekulcsolta a h�ta m�g�tt. �gy gondoltam, felfedem magam.

– Professzor Alain Bergman? – k�rdeztem, s a hangomra megtorpant. Szem�vege megcsillant, ahogy egy k�sza f�nysug�r az arc�ra t�vedt.

– Ki maga?

– A tal�lkoz�ra j�ttem. Ron Wyatt a nevem.

– �n egy h�lgyet v�rtam.

– Tudom.  � k�ld�tt – hazudtam. – Att�l tartott, hogy vesz�lyes lehet, ez�rt v�llaltam, hogy elj�v�k helyette.

– Akkor sem �rtem, hogy ker�l a k�pbe – r�ncolta homlok�t, mik�zben kil�pett az �rny�kokb�l, felfedve cing�r test�t �s sz�rke haj�t. A hetvenes �veiben j�rhatott.

– Mag�nnyomoz� vagyok.

– Oh… �rtem. Ezek szerint Miss Sicard b�relte fel?

Sicard. Most m�r tudtam Jennifer igazi nev�t. Term�szetesen igennel feleltem, de bevallottam, hogy nincs t�l sok inform�ci�m az �gyr�l.

– A lev�lben, amit neki k�ld�tt egy napl�r�l tett eml�t�st – t�rtem a l�nyegre.

– Igen, itt van n�lam – lapogatta meg nadr�gja zseb�t. – Miss Sicard apj��. Luc Sicard�. Sok�ig koll�g�k �s bar�tok voltunk, am�g… meg nem �lt�k.

– Hogyan halt meg?

– Elg�zolt�k hazafel�. Tan� nem volt. M�snap reggel tal�lt�k meg P�rizsban az �ton fekve. A rend�rs�g nem sok�ig nyomozott. �ll�t�lag alkoholt is tal�ltak a v�r�ben, s �gy gondolt�k, r�szeg lehetett, pedig nem volt az. Soha nem ivott. Azt sem furcs�llt�k, hogy a lak�s�t felforgatt�k aznap �jjel. Gyan�tom, valaki lefizette a hat�s�g embereit. A gyilkosok a napl�t kerest�k, amit Luc el�z� nap post�n elk�ld�tt nekem.

– Mi�rt nem a saj�t l�ny�nak?

– Nem voltak j� viszonyban.

– �rtem. Mi �ll abban a napl�ban? – k�rdeztem. – Egy�ltal�n mivel foglalkoztak maguk? Miss Sicard nem volt t�l b�besz�d�.

– M�v�szett�rt�n�szekk�nt dolgoztunk az egyetemen. Id�nk�nt a Louvre is ig�nybe vette szolg�latainkat, mint restaur�torok.

– Mr. Bergman… ez egyre zavarosabb. Mi a fen��rt kellett meghalnia a bar�tj�nak?

– Olvassa el! – ny�jtotta �t a napl�t. – Akkor r�j�n. Nem mondhatok t�bbet, mert kev�s az id�nk. Att�l tartok, a nyomomban vannak…

Alighogy ujjaim r�szorultak a b�rk�t�ses kis k�nyvecsk�re, valahonnan f�l�tt�nk halk pukkan�s hallatszott �s Bergman professzor megt�ntorodott. Mell�n egyre n�vekv� v�r�s v�rfolt jelent meg. H�la beidegz�d�tt reflexeimnek, azon nyomban �sszeg�rnyedtem �s a falhoz lapultam. Az id�s f�rfi�rt m�r semmit sem tehettem. �sszerogyott �s a szemem el�tt lehelte ki a lelk�t. Ideje volt t�voznom.

Csakhogy visszafel� nem mehettem, mert �jabb goly�k csap�dtak be k�r�l�ttem, s az egyik pad m�g�tt s�t�t alakot l�ttam mozgol�dni. �tkoztam balszerencs�m, majd hirtelen �tlett�l vez�relve a szikl�k fel� l�dultam. Futottam, ahogy csak b�rtam, mik�zben hal�los l�ved�kek repkedtek k�r�l�ttem, ak�r a m�rges darazsak. Szerencs�re az �jszakai s�t�ts�g gyorsan elrejtett, hab�r az �n dolgomat is megnehez�tette. Alig l�ttam valamit, ahogy lem�sztam a szikl�k k�z�, majd beh�z�dtam egy kisebb hasad�kba. A v�z a cip�m orr�t nyaldosta.

F�l�ttem d�h�s ki�lt�sok hangzottak el, azt�n k�t f�rfi alakja rajzol�dott ki, amint meg�lltak a domb perem�n �s letekintettek a s�t�tbe. Kez�kben hangtomp�t�s pisztolyokat szorongattak. Egym�sra n�ztek, majd a magasabbik intett t�rs�nak, aki elindult lefel�. �gyesen �s hangtalanul mozgott, ak�r a p�rduc. Profi volt. Centim�terekre �llt meg t�lem, �s m�g a l�legzetem is visszafojtottam. T�rsa r�videsen k�vette.

Tudt�k, hogy ott lehetek valahol, de a szem�kre nem hagyatkozhattak. Sajnos a helyzet hamar az el�ny�kre fordult, mikor egyik�k zsebl�mp�t h�zott el� �s felkattintotta. A feh�r f�ny kardk�nt d�f�tt az �jszak�ba. Csak m�sodpercek v�lasztottak el a hal�lt�l, ez�rt cselekednem kellett.

Kihaszn�lva a meglepet�s erej�t, kit�rtem �s teljes er�mb�l megtasz�tottam �ket, hogy �lvezet volt hallgatni ki�lt�sukat, amint bev�g�dtak a v�zbe. Hangos csobban�ssal mer�ltek el, de �n akkor m�r felfel� m�sztam a s�t�nyra. Rem�ltem, hogy nincsenek t�bben, mert akkor nem �szom meg.

Fortuna istenn�, azonban mell�m �llt ma �jjel, �gy a napl�val a zsebemben m�sodpercek alatt kereket oldottam, beleveszve az �rny�kokba, ak�r bolyong� szellem egy �don kast�lyban.