A hevesen t�z� nap szinte �gette a b�r�m, mikor a m�l�ra l�ptem, de szerencs�re a tenger fel�l kellemesen h�s leveg�t sodort fel�m a sz�l. Turist�k tucatjait�l volt hangos a kik�t�, ahol egym�s m�g�tt felnyergelt szamarak sorakoztak utasokra v�rva. Kiv�ve azokat, melyek h�t�ra poggy�szokat �s egy�b csomagokat er�s�tve vezettek gazd�ik. Csod�lkozva figyeltem egy �llatot, aminek a h�t�ra egy h�t� volt k�t�zve, s n�gy f�rfi tartotta egyens�lyban, miut�n kirakodt�k egy haj�b�l. V�g�l is nem lep�dtem meg, mivel azt olvastam, hogy a szigetr�l ki van tiltva a legt�bb j�rm�, s a modern �p�t�szett�l is �rintetlen maradt. A kik�t� k�p�t m�g mindig a haj�skapit�nyok r�gi, sz�rke h�zai jellemezt�k. Ez meglehet�sen idilli hangulatot teremtett.

Azonnal �szrevettem a v�rat, melynek nagy terasz�r�l fekete �gy�cs�vek meredeztek a tenger fel�. Hydra egykor igen jelent�s tengeri hatalomnak sz�m�tott, �s a g�r�g�k 1821-es t�r�k�k ellen v�vott szabads�gharc�ban is nagy szerepet j�tszott. Ennek eml�kei voltak megtal�lhat�ak t�bbek k�z�tt a kik�t�ben �ll� Hadt�rt�neti M�zeumban. Legal�bbis ezt h�moztam ki abb�l, amit az Interneten olvastam. A v�ron k�v�l a szemembe �tl�ttek a term�sk�b�l �p�tett sz�lmalmok, �s a feh�r �p�letek �gyszint�n. R�vid ideig gondolkodtam, hogy merre is induljak el, majd az egyik v�rakoz� szam�r gazd�j�t�l ut�na �rdekl�dtem az �reg Pavlisznak. A f�rfi szerencs�re besz�lt angolul, �gy k�szs�ggel elmagyar�zta, merre tal�lom, akit keresek.

N�v�nyek tark�totta sz�k sik�torokon kereszt�l vezetett az utam, s ezek meredeken emelkedtek felfel�. N�hol olyan keskenynek bizonyult egy-egy kacskaring�s utca, hogy k�nytelen voltam a falhoz h�z�dni �s elengedni a lefel� tart� turistacsoportot. V�g�l siker�lt fel�rnem az utca v�g�be, honnan pomp�s kil�t�s ny�lt a v�rosra �s annak kik�t�j�re. Sz�vesen gy�ny�rk�dtem volna a t�jban, de dolgom volt. A v�ros f�l� magasl� hegyek a m�lt k�d�be vesz� �ri�sokk�nt tekintettek le az emberek ny�zsg� t�meg�re, mik�zben lassan ki�rtem a h�zak k�z�l �s elindultam a f�ld�ton, ami Pavlisz otthon�hoz vezetett.

Sz�raz bokrok �s f�csom�k szeg�lyezte �sv�nyen haladtam. A kop�r sziget vadreg�nyes, de ugyanakkor szeg�nyes arc�t mutatta. Nem csoda, hogy az itteniek hal�szatb�l �s turizmusb�l �lnek eme term�ketlen vid�ken. A t�volb�l harangsz� zeng� hangja �t�tte meg a f�lem, s egy h�feh�r kis templomot l�ttam ragyogni a naps�t�sben az egyik dombtet�n.

Giannisz Pavlisz k�h�za egy ciprusfa �rny�k�ban lapult, szikl�kt�l k�r�lv�ve. A h�tt�rben sz�rke hegyormok ny�jt�zkodtak. Tulajdonosa egy padon �ld�g�lt botj�ra t�maszkodva, s �ppen a legel�sz� szamar�hoz besz�lt, de az �llat nem reag�lt szavaira. A sv�jci sapk�s, kock�s inget visel� f�rfi udvarias mosollyal fogadott, mikor el�toppantam. R�ncos arc�ban m�g most is �l�nken csillog� szemek �ltek.

– Mr. Pavlisz?

– �n vagyok. Mit �hajt? – k�rdezte rekedtes, �m er�s hangj�n, �rthet� angols�ggal.

Bemutatkoztam �s r�k�rdeztem, hogy eml�kszik-e r�gi bar�tj�ra, Francois Sicardra. Amint kimondtam a fest� nev�t r�gt�n gyanakodni kezdett, s homlokr�ncolva meredt r�m.

– Mi�rt �rdekli, Mr. Wyatt? Francois m�r �vek �ta halott.

– Tiszt�ban vagyok vele. Ahogy azzal is, hogy val�sz�n�leg az �n tulajdon�ban van az utols� festm�nye, ami nem semmis�lt meg a t�zben. Egy�bk�nt ezt nem is �n der�tettem ki, hanem Francois fia, Luc, akit val�sz�n�leg meg�ltek, ak�rcsak a l�ny�t, Francois unok�j�t. Hidegv�rrel v�zbe fojtott�k a szemem l�tt�ra. M�r nem b�rtam megmenteni. Valaki minden�ron meg akarja szerezni a k�pet, Mr. Pavlisz.

Az id�s f�rfi komoran b�mult maga el� hossz� percekig. V�g�l s�hajtott �s fel�llt.

– J�jj�n be a h�zba, Mr. Wyatt! Besz�lgess�nk egy poh�r bor mellett.

�gy h�t bel�ptem a h�v�s �p�letbe, ahol helyet foglaltunk a konyh�ban, mik�zben vend�gl�t�m telet�lt�tte poharamat. A bor �des �ze selymesen simogatta torkomat.

– Rossz h�rt kell k�z�ln�m, Mr. Wyatt. A festm�ny m�r r�g�ta nincs a birtokomban.

– Hogyhogy? – kerekedett el a szemem.

– Sok�ig �rizgettem Francois k�r�s�re. Tudja… a hal�la el�tt igencsak paranoi�ss� v�lt. Azt hitte, valaki az �let�re fog t�rni, de v�g�l a saj�t hib�j�b�l j�tt el �rte a v�g. Azut�n v�lt ilyenn�, hogy megfestette.

– Mit �br�zol a k�p pontosan?

– H�rakl�sz �s a Hydra k�zdelm�t. A h�s �ppen f�kly�val ki�geti a sz�rny nyak�n ejtett sebet. Meglehet�sen �rdekes alkot�s, mivel ek�zben az �jszakai kik�t� l�that�. A m�l�n kett� vagy h�rom ember �ll. Alant a v�zben egy cs�nak ringat�zik. Sose �rtettem a kompoz�ci� l�nyeg�t.

– Fur�n hangzik, az biztos. Eladta valakinek?

– Egy nafpli�i r�gis�gkeresked� vette meg. Bizonyos… Manolisz Leventisz. Abban az id�ben sokat j�rt a szigeten, �s �sszebar�tkozott Francois-szal. Volt vele valami n�met fick� is, de csak k�tszer l�ttam. Nem jegyeztem meg a nev�t. Azt hiszem � is r�gis�gekkel kereskedett, persze leg�lisan.

– �rtem. Gondolja, hogy ez a Mr. Leventisz m�g �letben van?

– M�r nincs. Azonban az �zlet�t unok�ja, Petrosz vezeti. Legal�bbis ezt hallottam r�la. Ha fellapoz egy telefonk�nyvet, biztos megtal�lja.

– Nos… k�sz�n�m a seg�ts�g�t �s a bort! – Fel�lltam, hogy t�vozzam, kezet fogva az �regemberrel. – Minden j�t, Mr. Pavlisz!

– Sok szerencs�t, Mr. Wyatt! �g �ldja!

R��r�sen ballagtam visszafel� az �ton. A haj� indul�s�ig m�g legal�bb k�t �r�m maradt, ez�rt d�nt�ttem �s felh�vtam Miss Tanakiszt, aki �ppen a v�rban n�zel�d�tt. Arra k�rt, hogy ott tal�lkozzunk, �gy beleegyeztem �s megszapor�ztam l�pteimet.