M�g azel�tt elhagytuk a helysz�nt, hogy a ment�k fel�rtek volna. Nem akartuk, hogy a hat�s�g emberei kellemetlen k�rd�seket tegyenek fel. Az a n�h�ny kir�ndul�, akik k�r�l�tt�nk �lltak szint�n k�lf�ldiek voltak, �s nem nagyon figyeltek r�nk, hanem sz�rny�lk�dve b�mult�k a holttestet, elm�ly�lten t�rgyalva az esem�nyt. Ezzel id�t hagytak nek�nk, hogy �szrev�tlen�l elt�nj�nk. K�l�nben sem l�tt�k, hogy kor�bban besz�lgett�nk az �ldozattal. Sz�tlanul �lt�nk a kocsiban, mik�zben visszafel� tartottunk Tol�ba. V�g�l Anna t�rte meg a csendet.

– Ki lehetett az a f�rfi? – k�rdezte, s azt k�v�ntam, b�rcsak v�laszolni tudn�k r�. Az elm�letem viszont megosztottam vele.

– Tal�n annak a n�met r�gis�gkeresked�nek dolgozik, akit Leventisz nagyapja Francois Sicard gyilkos�nak tartott. M�r amennyiben m�g mindig �letben van.

– Nem �rtem. Akkor kik voltak, akik meg�lt�k azt a Bergman professzort?

– �k? Egy titokzatos alaknak dolgoztak, aki szint�n a k�pre hajt �s m�g nem fedte fel mag�t. Vel�nk egy�tt m�r h�rman keress�k a festm�nyt.

– K�sz agyr�m – m�ltatlankodott Anna. K�nytelen voltam igazat adni neki. – Mikor indulunk Kaval�ba a k�p�rt?

– Nem biztos, hogy velem kellene j�nn�d – b�ktem ki. – Ezek ut�n t�l vesz�lyes lehet.

– Tal�n igazad van, de ha azt hiszed, hogy a mai nap ut�n kiz�rhatsz ebb�l az eg�szb�l, akkor nagyot t�vedsz.

– Csak f�ltelek. Azt sem kellett volna engednem, hogy velem j�jj Nafpli�ba.

– M�r megt�rt�nt. Ron… egy ember halt meg a karjaimban. Nem… nem mehetek el mellette sz� n�lk�l. Ez az eml�k �r�kre k�s�rteni fog. Azt akarom, hogy megb�nh�dj�n �rte az, aki elk�vette.

A szavaib�l �rad� harag �s elt�k�lts�g hallat�n bel�ttam, hogy �gysem hallgatna r�m. Ha m�r eddig velem tartott, �gysem fogom tudni ler�zni. Tal�n nem is akartam igaz�n.

*

– Sz�val itt hagy minket? – n�zett r�m Fotopoulosz fel�gyel�, mikor k�z�ltem vele, hogy a nyaral�somat Kaval�ban folytatom.

– �gy �ll a helyzet.

– Szomor�an hallom. Nos… minden j�t k�v�nok!

– Csak �gy elenged?

– Tudom, meglep�. Viszont nem gyan�s�tom semmivel, sz�val nincs mi�rt tart�ztatnom. Valamit az�rt szeretn�k k�rdezni.

– Hallgatom.

– J�rt ma Nafpli�ban? K�pzelje, alig egy �r�ja mondt�k a h�rekben, hogy egy helyi lakost lel�ttek a Palamidi er�dben.

– Ezt most hallom el�sz�r – vontam v�llat. – Tudja, megismerkedtem egy csinos h�lggyel. Vele voltam Nafpli�ban, ahol sokat s�t�ltunk �s eb�delt�nk. Szerett�nk volna felmenni az er�dbe, de a l�pcs� le volt z�rva, mert egy rend�r nem engedett fel senkit. Lehet, hogy ez miatt? Na mindegy. Fogtuk magunkat �s visszaj�tt�nk, de ha gondja van ezzel, akkor…

– J�l van, nem kell �gy mellre sz�vni a dolgot! – legyintett. – Rossz szok�som a k�rdez�sk�d�s. Szakmai �rtalom.

– �szrevettem. Engedelm�vel most t�vozn�k.

– Viszl�t, Mr. Wyatt! – fogott kezet velem, majd elhagytam az irod�j�t. �reztem, hogy �ber tekintete v�gig a h�tamra szegez�dik, am�g be nem csuk�dott m�g�ttem az ajt�.