Összegyűltek hát mindazok, akik emberi életet sem kímélve a képet akarták. A tábla készen állt, és a bábuk utolsó lépésükre készülődtek. Ha nem féltettem volna Anna életét, akár kényelmesen végig is nézhettem volna, amíg lemészárolják egymást, hiszen úgyis fegyvertelen voltam. Csakhogy mindig is szerettem a kihívásokat, de egyelőre meglapultam.

– Ki az ördög maga? – kérdezte Ganz, mire a szemüveges férfi nevetve válaszolt.

– A nevem nem fontos, de bizonyára hallott már rólam. Ami számít, hogy nekem is a festményre fáj a fogam. Az a minden lében kanál magánnyomozó és maga, Herr Ganz, csúnyán beleköptek a levesembe, ám ennek most vége.

– Nézze… elég gazdag vagyok. Talán megegyezhetnénk…

– Ne fárassza magát! Nincs szükségem a pénzére. Dobják el a fegyvereiket!

A régiségkereskedő májfoltos kezének ujjai rászorultak a kocsi ajtajára, ahogy dühében a fogait csikorgatta. Testőrei kénytelenek voltak engedelmeskedni a parancsnak, így pisztolyaikat félredobták. A fegyverek csörömpölve landoltak, s az egyik bezuhant a kocsi alá, ami mögött gubbasztottam.

– Miss Tanakisz! – pillantott a szemüveges Annára. – Megtenné, hogy idehozza a festményt, kérem!

Mosolygott, de arca egy ragadozóra emlékeztetett, s láttam, hogy Anna feszengve tesz eleget a kérésnek. Lassan felemelte a hengert és óvatos léptekkel indult el a két férfi felé. Időközben lehasaltam, hogy kihalásszam a pisztolyt a jármű alól, amilyen észrevétlenül csak tudtam. Rövid nyújtózkodás után sikerült elérnem, s a hűvös markolat szorítása bátorságot nyújtott számomra. Ismét guggoló helyzetbe tornásztam magam, hogy újra követhessem az eseményeket.

Mostanra a kép már a szemüveges markában hevert, míg szakállas társa egyik kezével Annát tartotta, a másikkal továbbra is a németre célzott.

– Figyeljen ide! – próbálta kibeszélni magát Ganz. – Remek kapcsolatokkal rendelkezem. Pompás áron tudná eladni az alkotást. Úgy is mondhatnám, hogy csillagászati összegért. Beszéljük meg, vagy hagyjon elmenni! Ön mindenképpen jól jár.

A szemüveges gyors pillantást váltott a mellette álló bérgyilkossal, majd a régiségkereskedőre nézett.

– Van egy harmadik lehetőség.

– Micsoda? – csapott le villámgyorsan a szavaira Heinrich Ganz, végső kétségbeesésében. Testőrei nagyokat nyelve, szinte megbabonázva bámulták a rájuk szegeződő pisztolyok acélcsöveit.

– Ez – felelt egyszerűen a szemüveges, aztán meghúzta a ravaszt, akárcsak a társa.

A klubból tompán kiszűrődő zene hangját teljesen elnyomták a fegyverek dörrenései, ahogy a torkolattüzek többször is felvillantak, miközben a német és gorillái véres testtel, rongybaba módjára zuhantak a földre. A szemüveges elrakta pisztolyát, majd a festménnyel távozni készült.

– Intézd el, gyorsan! – vetette oda bérencének, aki Anna halántékához szorította fegyverét.

Tettre készen előugrottam és elkiáltottam magam. A szakállas bérgyilkos, akárcsak főnöke döbbenten meredtek rám.

– Engedje el, de azonnal! – fogtam rá a pisztolyt, s pillantásom találkozott Anna megkönnyebbüléstől csillogó szemeivel.

– Mr. Wyatt! Micsoda meglepetés, bár talán annyira mégsem, hiszen magát követve jutottunk el ide – fordult felém a szemüveges. – Ne legyen ostoba! Nincsen semmi esélye.

– Azt mondtam, engedjék el! – sziszegtem, s készen álltam, hogy lőjek.

A bérgyilkos ujja ugyancsak megfeszült a ravaszon, szemei szikrákat hánytak dühében, ahogy rám nézett. Éreztem, amint egy verejtékcsepp folyik le a homlokomon. A feszültség tapintható volt a levegőben. Anna élete egy hajszálon múlott.

A hosszú hallgatást végül a szemüveges törte meg, kegyetlen szavaival.

– Öld meg!

Nem vártam meg, hogy a bérgyilkos teljesítse a parancsot, de Anna sem. Kitépte karját a szorításból és megtaszította a férfit. Meghúztam a ravaszt, és a golyó átszelte a köztünk lévő távolságot. A gyilkos teste megrándult, ahogy a lövedék a mellébe hatolt, melyen lassan terjedő vörös folt jelent meg, akár egy bizarr virág. Tágra nyílt szemekkel rogyott össze. Még láttam, amint főnöke előkapja stukkerét, hogy a másvilágra küldjön. Lendült a karom, hogy megelőzzem, de nem volt rá szükség.

Vakító fény villant és egy reflektor világított meg bennünket, ami az egyik csónakban állt. Esküdni mertem volna, hogy korábban még nem volt ott. Valószínűleg lefektetve lapult a ladik alján. Most viszont gazdái üzembe helyezték. Szinte fel sem ocsúdtunk, de már egy tucat rendőr vett körbe minket. Gyakorlatilag megszállták a parkolót és a rakpartot. A halászhajó fedélzetén is álltak, néhányan a klub mögötti dombról érkeztek, mások a csónakokból ugrottak elő. Időközben valóságos csődület támadt a szórakozóhely ajtajában, ahogy néhány cigizni akaró fiatal kijött a levegőre, és azonnal tájékoztatták barátaikat a fejleményekről.

A szemüveges alaposan meglepődött, és moccanni sem mert. Ekkor egy férfi lépett elő a rendőrök fala mögül. Barna zakót és fehér inget viselt, kezében pisztolyt szorongatott. Szigorú tekintete a velem szemben álló alakra meredt.

– Amint látja, körül van véve. Innen nem menekülhet. Dobja el a fegyverét és hasaljon a földre, uram! A görög rendőrség nevében letartóztatom.

A szemüveges hosszasan pillantott hol a nyomozóra, hol rám, majd ujjai elernyedtek és kiejtette kezéből a pisztolyát. Abban a pillanatban három egyenruhás rontott rá, hogy leteperjék. Karját hátracsavarták és bilincs kattant a csuklóján. Szememet lehunyva fellélegeztem, miközben Anna hozzám lépett és átkarolta a derekam.

– Sajnálom, amit tettem! – szólt. Mélyen a szemébe néztem és megcsókoltam. Hosszan és szenvedélyesen.

– Azt hittem, már nem érnek ide, Mr. Venizelosz - fordultam a nyomozóhoz, miután levegőhöz jutottam, aki néhány órája meglátogatott a szállodában, mikor indultam volna a kikötőbe.

– Nem hagytuk volna, hogy baja essék, Mr. Wyatt – mosolyodott el. – De biztosítanunk kellett a helyszínt. Miután elmondta, hogy hol lesz a találkozó rögtön ugrasztottam az embereket. Nem sokkal maga előtt érkeztünk. Legtöbben a parti őrség hajójával, ami kirakott minket, aztán el is tűnt, nehogy gyanút keltsen. A többiek kocsival jutottak el ide, melyek most is egy sikátorban vesztegelnek. Csak a szerencsén múlott, hogy észrevétlenek maradhattunk. Viszont el kell magyaráznia néhány dolgot!

– Kész örömmel.