K�osz uralkodott a t�borban, mire Michael fel�bredt. Ki�lt�sok �s d�h�s mongol szavak kakof�ni�ja jutott a f�l�be. A kel� nap f�nye v�rpiros k�nt�sbe �lt�ztette a t�jat. Az archeol�gus szemeit d�rzs�lve l�pett ki s�tr�b�l, s egyenesen Arslan �s emberei fel� indult, akik a t�bor sz�l�n �llva vitatkoztak. Id�k�zben Girard is megjelent. A francia f�rfi ny�zott arccal csatlakozott a r�g�szhez.

– Mi folyik itt? – k�rdezte Michael, t�lharsogva a mongolokat. – Zeng az eg�sz t�bor a vitatkoz�sukt�l…

– Ker�len elt�nt – v�gott a szav�ba Arslan, bajuszos arc�n szomor� �br�zattal. – Csak a pusk�ja maradt itt.

– Biztos elment k�nny�teni mag�n – vont v�llat Girard. – Meglehet�sen kor�n van m�g.

– M�r �r�k �ta keress�k – h�zta �ssze a szem�ld�k�t Arslan. Bosszantotta a f�rfi flegmas�ga. – Nincs a k�zelben. �jjel � kezdte az �rs�get, de az�ta nyoma veszett.

– Mi folyik itt? – sz�llt fel�j�k Kurt hangja, aki szint�n fel�bredt a kiab�l�sra. A n�met nyom�ban ott l�pkedett Laura �s Delfina is. Michael r�viden besz�molt nekik a t�rt�ntekr�l. Sokkolta �ket az eset, hiszen nem sz�m�tottak ilyesmire.

– Most mit tegy�nk? – k�rdezte Laura.

– Tal�n �rtes�ten�nk kellene a hat�s�gokat – vette fel Delfina, kinek fekete haja k�cosan l�gott a fej�n.

– Nem fogj�k �tf�s�lni a sivatagot �rte – ingatta fej�t a k�pc�s Baatur. – Ker�len nagyb�tyja b�rt�nben van veszteget�s �s gyilkoss�gi k�s�rlet miatt. A rend�rs�g nem szimpatiz�l a csal�ddal. R�ad�sul nom�d is volt. A nom�dok nem szoktak elt�nni egyk�nnyen.

– Most azt �ll�tj�k, m�gis megt�rt�nt – r�ncolta homlok�t, Michael. – Nem lehet, hogy csak fogta mag�t �s… lel�pett?

– Nem – makacskodott Arslan.

– Mi�rt ilyen biztos benne?

– A bar�tom volt. J�l ismertem. El kellene menn�nk innen!

– Meg�r�lt? – t�totta el a sz�j�t Michael. – Nem hagyhatjuk itt az �sat�st! Rengeteg p�nzbe ker�lt elj�nn�nk ide, r�ad�sul val�sz�n�leg megtal�ltuk, amit kerest�nk.

– Mit�l f�l, Arslan? – n�zett a mongol szem�be Laura, akinek felt�nt, hogy a f�rfi fesz�lts�g�t tal�n nem felt�tlen�l Ker�len elt�n�se v�ltotta ki.

Arslan �s emberei �sszen�ztek, majd a f�rfi intett, hogy k�vess�k, �s a t�rsas�g a nyom�ba eredt. A mongolok n�ma csendben baktattak a homokban, pusk�ikkal a v�llukon, fel, eg�szen az egyik k�zeli homokd�ne tetej�re. A h�s�g emelkedett �s a r�g�szek homloka verejt�kezni kezdett, mire fel�rtek. Arslan meg�llt Michael el�tt, �s a l�ba el� mutatott.

– N�zze meg!

Michael, ak�rcsak koll�g�i, a jelzett ir�nyba pillantottak, �s a d�ne tetej�n, illetve annak lejt�j�n, furcsa nyomokra lettek figyelmesek. T�bb m�ter hossz� cs�k h�z�dott a talajban, n�hol elkanyarodva, m�shol megszakadva, majd n�h�ny l�p�s ut�n tov�bb folytat�dva. Ekkor Arslan a t�bor fel� intett, s ahogy odan�ztek �szrevett�k, hogy ideiglenes lak�hely�k mellett is hasonl� nyom h�z�dott.

– Ez meg mi az �rd�g? – tette cs�p�re a kez�t Kurt. Sz�ke haja vak�t�an ragyogott a napf�nyben.

– Mi, mongolok, �gy hissz�k, hogy a sivatagban �l egy l�ny, melynek m�r a l�tv�nya is v�gzetes lehet. � a sivatag �re, sz�mtalan baj okoz�ja… a Mongol Hal�lf�reg – felelt Arslan, komoran tekintve a t�volba. S�ri hangja percekig l�gott a leveg�ben. V�g�l Delfina t�rte meg a balj�s csendet.

– �gy tudtam, hogy ez az �llat csak egy helyi folkl�r.

– Mert az is – b�lintott Michael bossz�san. Tudta, hogy milyen babon�sak a mongolok, de a jelenlegi helyzetben egy�ltal�n nem tal�lta megfelel�nek az ilyesmit. – Nincs r� bizony�t�k, hogy l�tezne. Nem akarom megb�ntani Arslan, sem az embereit, de nem f�jhatom le a munk�t egy legenda miatt.

– �n sem hiszem, hogy… ez �llhat Ker�len elt�n�se m�g�tt – t�mogatta Michael v�lem�ny�t Girard. A francia r�g�sz szapor�n b�logatott, mik�zben besz�lt, szem�t le sem v�ve a homokban l�v� v�jatr�l.

– Akkor maradnak? – futtatta v�gig a tekintet�t Arslan a r�g�szeken.

– Pontosan – v�gta r� Michael haboz�s n�lk�l. – M�g sok dolgunk van itt.

– Nem garant�lhatjuk a biztons�gukat, ha �gy d�ntenek! – s�hajtott Arslan.

– Maradunk.

– Legyen h�t!

Ezzel a n�gy mongol h�tat ford�tott az archeol�gusoknak, �s kom�tosan les�t�ltak a d�n�r�l. A r�g�szek sz�tlanul figyelt�k a jelenetet. Nem �r�ltek a fejlem�nyeknek, sem az im�nti n�zetelt�r�snek vezet�ikkel, de t�ls�gosan elk�telezettek voltak a munk�juk ir�nt, hogy egy mese – m�g ha hal�los is – elt�ntor�tsa �ket.

Csup�n egyik�k adott hitelt a mongolok szav�nak, de f�lelm�kben m�r ann�l kev�sb� osztozott. �ppen ellenkez�leg! M�sra sem v�gyott, minthogy l�thasson egy ilyen h�rhedt l�nyt, mely retteg�ssel t�lt�tte el Arslan �s emberei sz�v�t.

*

– Ellenzitek a d�nt�sem? – �rdekl�d�tt Arslan, miut�n t�rsaival kell�en elt�volodott a r�g�szekt�l. A t�bor sz�l�n �lltak, nem messze a helyt�l, ahol megtal�lt�k Ker�len pusk�j�t.

– �k nem hisznek a f�reg l�tez�s�ben, Arslan. Ha itt maradunk a veszt�nkbe rohanunk! – figyelmeztette Selenge.

Arslan szembe fordult k�t bar�tj�val �s m�lyen a szem�kbe n�zett. L�tta rajtuk, hogy gy�szolj�k Ker�lent, s a f�lelem maszkja bor�totta arcukat. Tudta j�l, mennyire helytelen�tik elhat�roz�s�t.

– Tiszt�ban vagytok vele, hogy �llom a szavam minden k�r�lm�nyek k�z�tt. Azzal, hogy elfogadtam a p�nz�ket, �g�retet tettem nekik, hogy vigy�zok r�juk. Ak�rcsak ti.

– Az er�nyek embere vagy, Arslan. Mindig is az volt�l – �rtett egyet Baatur mosolyogva, de azt�n gyorsan elkomorult. – Viszont nem b�lcsebb-e a fut�s, ha tudjuk, hogy mi v�r r�nk?

– Semmi nem biztos, Baatur. Tisztelem a hagyom�nyainkat �s hiszek benn�k, de ugyanakkor modern n�zeteket is vallok. Tapasztalatom alapj�n �gy v�lem, mindennek lehet racion�lisabb magyar�zata. Tal�n t�vedt�nk Ker�len elt�n�s�t illet�en.

– Hidd ezt, ha akarod – vont v�llat Selenge. – L�ttuk a f�reg nyom�t. Nincs okunk k�telkedni. Hi�ba pr�b�lod az ellenkez�j�t bizony�tgatni, de te is osztod a v�lem�ny�nket.

– Ak�rhogy is, de nem fogunk h�trahagyni senkit! – gurult d�hbe Arslan, kinek reakci�ja �gy meglepte t�rsait, hogy h�trah�k�ltek haragj�t�l. – K�telkedtek bennem, mintha nem bizony�tottam volna be nektek, hogy nincs r� okotok. Menjetek, ha akartok!

Ezzel Arslan legyintett �s morogva t�vozott. Baatur �s Selenge hosszan n�ztek ut�na, majd lehajtott�k fej�ket �s ut�na mentek. Esz�k �g�ban sem volt mag�ra hagyniuk bar�tjukat. Tudt�k j�l, mi�rt viselkedett ilyen hevesen. Azzal, hogy a f�reg felbukkant, a m�lt jeges keze ism�t kiny�lt fel�, s meg kellett k�zdenie a saj�t d�monaival.