Platamonasz, G�r�gorsz�g

K�s� �jszaka volt, a holdf�ny mindent ez�st�s f�tyolba vont, kirajzolva a v�r k�rvonal�t. Az �don falak k�vei szinte feh�ren ragyogtak, mik�zben az �p�let tornya rend�thetetlen�l ny�jt�zkodott a csillagos �g fel�. �vsz�zadok �ta �llt a vid�k f�l� magasod� hegytet�n, �rizve a k�rny�ket ak�r egy n�ma �ri�s. Mag�nyos f�rfi haladt felfel� a v�rhoz vezet� kavicsos �sv�nyen. Kab�c�k zen�je k�s�rte �tj�t.

L�ptei siets�gr�l �rulkodtak, jobbra-balra tekinget� alakja idegess�g jeleit mutatta. F�lt, de ny�lbe akarta �tni az �zletet. K�rtyaad�ss�ga m�zs�s s�lyk�nt nehezedett v�llaira, ez�rt is sz�nta r� mag�t, hogy megszerzi a csomagot, melyet a h�na alatt szorongatott. Alvil�gi kapcsolatainak h�la nem okozott neki gondot a megkaparint�sa, b�r tudta, hogy m�g bajba ker�lhet miatta. A megb�z�ja azonban biztos�totta, hogy ilyesmire nem fog sor ker�lni, s mivel sz�ks�ge volt a p�nzre, v�llalta a kock�zatot. Nem el�sz�r fordult el�, hogy piszkos �gybe keveredett, �m eddig mindig meg�szta a felel�ss�gre von�st.

Aposztolisz megvakarta borost�s �ll�t, fut� pillant�st vetve a t�volban h�z�d� tenger s�t�t s�vj�ra, valamint Platamonasz n�h�ny kilom�terre fekv� kik�t�j�nek f�nyeire. Valahonnan egy haj� k�rtj�nek hangj�t sodorta fel� a sz�l. Meg�rkezv�n az er�d bej�rat�hoz, tan�cstalanul k�rbefordult, v�rva a f�rfit, akivel megbesz�lte a tal�lkoz�t.

Hossz�ra ny�ltak a percek, �s Aposztolisz m�r kezdte �gy v�lni, hogy f�l�slegesen j�tt ide, �m ekkor egy s�t�t alak bukkant el� a fal �rny�k�b�l. Aposztolisz �sszerezzent a v�ratlan hangt�l, ahogy megsz�l�tott�k.

– Elhoztad? – k�rdezte a megb�z� suttog� hangon.

– Term�szetesen – ny�jtotta �t a csomagot Aposztolisz, amit a m�sik k�zbe is vett. El�gedetten b�lintott, ahogy kibontva szem�gyre vette tartalm�t.

– J�l van. Nem kellett csal�dnom benned.

– Megmondtam. Hol van a p�nz, amit �g�rt? Egyre jobban szorongat a hat�rid�. Ha nem fizetek, a tengerbe dobnak, hogy a c�p�k lakm�rozzanak bel�lem.

– Ne f�jjon a fejed miatta! – legyintett a megb�z�, s beny�lt b�rkab�tja zseb�be.

Aposztolisz sz�lesen elvigyorodott, ugyanakkor meg is k�nnyebb�lt a mozdulat l�tt�n. M�r szeme el�tt lebegtek a bankjegyek, �s alig b�rta t�rt�ztetni mag�t. Az el�re megbesz�lt �sszeg fedezni fogja a tartoz�s�t, r�ad�sul b�ven marad m�g bel�le, hogy n�h�ny h�tig ne legyenek anyagi gondjai.

Csakhogy a k�vetkez� pillanatban arc�ra fagyott a mosoly, amint egy hangtomp�t�s pisztolycs�vel n�zett farkasszemet. A retteg�s j�ghideg ujjainak �rint�se k�szott fel a gerinc�n. Nem �rtette, mi t�rt�nik. Hogyan fordulhattak a dolgok ilyen rossz ir�nyba?

– Meg�r�lt? Mit m�vel? Megegyezt�nk.

– Teljes�tetted is, amit �g�rt�l. �n viszont hazudtam. Annyit mondhatok, nem kell agg�dnod a c�p�k miatt. Biztosan nem a tengerben fogod v�gezni.

Alighogy kimondta, megh�zta a ravaszt. Halk pukkan�s hallatsz�dott, s Aposztolisz feje h�trahanyatlott, mik�zben rongybabak�nt csuklott �ssze. A gyilkos mozdulatlanul �llt f�l�tte n�h�ny l�legzetv�telnyi ideig, azt�n elrakta fegyver�t.

Mintha mi sem t�rt�nt volna, h�na al� kapta a csomagot, �s halkan f�ty�r�szve h�tat ford�tott a holttestnek. Elindult lefel� az �sv�nyen. B�relt kocsija a v�r alatt h�z�d� orsz�g�t t�loldal�n, a k�zeli faluban parkolt.

Elv�gezte, ami�rt j�tt. Hamarosan el�rkezik az id�, mikor �letbe l�p k�ldet�s�nek m�sodik f�zisa. Mind�ssze p�r napig kell v�rakoznia. H�res volt t�relm�r�l, mely sikeres vad�ssz� tette.

Az id�z�t�sen m�lt minden. M�r alig v�rta, hogy lecsapjon, ak�r a magasb�l t�mad� s�lyom.