Hektor Arvanitisz �s a feles�ge, Eleni, vid�man besz�lgetve v�gtak �t a falu f�utc�j�n, majd kerekes b�r�ndjeiket maguk ut�n h�zva, befordultak egy mell�kutc�ba. A k�pc�s f�rfir�l patakokban folyt a v�z, az inge teljesen �t�zott a h�na alatt, annyira leizzadt, de nem t�r�d�tt vele. Min�l el�bb haza akartak �rni, hogy kipihenj�k a tengeren t�lt�tt napok f�radalmait. N�gy napja haj�ztak ki Ath�nb�l, majd onnan Korfura tettek egy kit�r�t, azt�n Platamonasz fel� vett�k az ir�nyt. �vek �ta megtett�k ezt az utat, hogy elszakadjanak a mindennapi gondokt�l.

Negyed�r�val k�s�bb, a falu hat�r�ban, v�gre el�rt�k a h�feh�r h�zat, amit s�r� s�v�nyker�t�s �vezett, melyt�l csak az �p�let teteje l�tsz�dott. Vastag f�mkapun lehetett bel�pni az udvarra. Kab�c�k zen�j�t�l volt hangos a leveg�, valahol a magasban egy rep�l�g�p hajt�m�ve d�b�rg�tt tomp�n. Aszfaltozott aut��t h�z�dott a h�z mellett, de nem l�ttak egyetlen j�rm�vet sem k�zeledni.

 – N�lad vannak a kulcsok? – k�rdezte Eleni, megt�r�lve verejt�kes homlok�t.

– Term�szetesen – ny�lt a zseb�be Hektor, �s el�h�zott egy kulcscsom�t.

M�r k�sz�lt, hogy a z�rba illessze a megfelel�t, mikor egy gyorsan k�zeled� kocsi motorj�nak hangja �t�tte meg a f�l�ket. Nem foglalkoztak vele, hiszen nem volt r� okuk, viszont a k�vetkez� pillanatban �les ker�kcsikorg�s has�tott a leveg�be, s egy s�t�tz�ld terepj�r� f�kezett le k�zvetlen�l m�g�tt�k. Hektor ijedten r�zk�dott �ssze, kez�b�l kiejtve a kulcsot. Eleni r�m�lten felsikoltott, ahogy a v�r�s haj� Dieter Bergmann �s a szak�llas Petrosz Kapszalisz kiugrottak a j�rm�b�l. A k�t f�rfi egyenesen fel�j�k rohant, szem�kben k�rlelhetetlen elsz�nts�g csillogott.

– Mit akarnak? – ki�ltott felh�borodottan Hektor, ahogy megragadt�k �t �s a feles�g�t, majd betuszkolt�k �ket a h�ts� �l�sre.

– Hallgasson, vagy kereszt�ll�v�m! – fenyegette meg Petrosz, r�szegezve pisztoly�t, amit�l Hektor �s Eleni d�bbenten elhallgattak. – �gy m�r jobb.

Petrosz r�juk z�rta az ajt�t, �s a k�t emberrabl� is besz�llt a terepj�r�ba. Dieter vezetett, m�g Petrosz sakkban tartotta foglyaikat.

– Utazunk egy kicsit – vigyorgott gonoszul, mik�zben a kocsi mozg�sba lend�lt, Nei Pori fel� v�ve az ir�nyt.

Eddig minden a terv szerint zajlott. M�r csak Juli�t kellett felvenni�k, akinek a sz�m�t�saik alapj�n m�r a megbesz�lt helyen kellett lennie. Eredetileg hamarabb tervezt�k elfogni a h�zasp�rt, csakhogy olyan lassan bandukoltak, hogy elh�z�dott az id�.

Petrosz nem is csal�dott, mivel Julia val�ban ott �llt az �t sz�l�n, azonban legnagyobb meglepet�s�re kor�ntsem egyed�l.

– Ki az �rd�g van vele? – sziszegte Dieter.

– Az a magyar fick�, akivel sz�rakozott, ha j�l l�tom – ingatta fej�t d�h�sen Petrosz. – Meg�r�lt ez a n�?

– A t�rsaid? – k�rdezte P�ter, ahogy felfigyelt a k�zeled� terepj�r�ra.

– Igen. Megl�togatunk egy eldugott helyet – nyomta fegyver�t er�lyesebben a tan�r oldal�nak, aki sajn�lkozva ingatta a fej�t.

– Mi�rt csin�lod ezt?

– Nem hagyt�l m�s v�laszt�st – felelt a n�.

– Le is l�hett�l volna, ahelyett, hogy �tterelsz a f�l falun. Nem akarok panaszkodni, csak megjegyeztem.

– Ha tov�bb bosszantasz, m�g megt�rt�nhet!

Ekkor a terepj�r� oda�rt hozz�juk, s Petrosz kiugrott a j�rm�b�l, m�g Dieter h�trafordulva szemmel tartotta a h�zasp�rt.

– Mit m�velsz Julia? Mit keres itt veled ez az alak? – k�vetelt v�laszt Petrosz, haragt�l vill�ml� tekintettel, melynek hevesen gesztikul�lva adott nyomat�kot.

– K�vetett a haj�ra, ahol �szrevettem. A csomagot az�rt elhelyeztem az �gy alatt.

– Meg kellett volna �ln�d – t�rt bele a szak�ll�ba Petrosz, majd v�gigsim�tott az �ll�n. A n� m�r j�l ismerte ahhoz, hogy tudja, ilyenkor elnyomta fortyog� indulatait.

– Csak gondot jelentett volna elt�ntetni a holttest�t – vont v�llat Julia. – Azt mondom, ink�bb vigy�k magunkkal. Legal�bb szemmel tarthatjuk. Nem fog t�bb gondot okozni, hiszen csak egy t�rt�nelemtan�r. � az egyetlen, aki sejtette, hogy valami rosszban s�ntik�lunk. Jobb, ha nem szaladg�l ellen�rizetlen�l.

– Legyen h�t! – adta be a derek�t hosszas t�preng�s ut�n Petrosz, hab�r nem rajongott az �tlet�rt, de elismerte, hogy a n�nek igaza van. – Siess�nk!

Betuszkolt�k P�tert is a terepj�r�ba, aki bepr�sel�d�tt a h�zasp�r mell�, farkasszemet n�zve a r� szegez�d� pisztolycs�vel. Julia tartotta a fegyvert, aki k�nyelmesen elf�rt Petrosz mellett a sz�les any�s�l�sen. P�ter csak tal�lgathatott, mi j�tsz�dott le a n�ben, mivel a szeme nem �rulkodott �rzelmekr�l, b�r id�nk�nt n�mi szomor�s�got v�lt kiolvasni bel�le. Persze lehet, hogy csak a k�pzelete �z�tt cs�f j�t�kot vele.