M�SODIK FEJEZET

Nyugalom honolt Hallstadban. Nyugalom, melyet Einar nem �rzett. Az utc�k kihaltak voltak, de a h�zak k�m�nyeib�l f�st sz�llt fel, ablakaikb�l f�ny sziv�rgott az �jszak�ba. A hegyek n�ma �ri�sokk�nt �rk�dtek a ter�let f�l�tt, havas cs�csaik szinte vil�g�tottak a s�t�tben. A t� sima felsz�n�n t�ncot j�rtak a Hold ez�st�s sugarai, mik�zben a zsoldos r�l�pett a falu s�t�ny�ra, �s hamarosan meg�rkezett a "R�szeg P�ni" nev� fogad�hoz. Miut�n kik�t�tte a lov�t egy oszlophoz, n�mi neh�zs�g �r�n leszedte a nyeregr�l a s�r�ltet, majd a h�na al� ny�lva a bej�rathoz t�mogatta.

Ber�gta az ajt�t, mire egy t�gas teremben tal�lta mag�t, hol m�retes kandall� szolg�ltatott kellemes meleget, m�g az asztalokn�l �ppen vacsor�z� vagy italaikat kortyolgat� lakosok �ld�g�ltek. Nem sokan voltak, mind�ssze heten tart�zkodtak az �p�letben. Az egyik sarokban egy v�ndorzen�sz furuly�zott, vele szemben a legr�szegebb vend�g hangosan horkolva h�zta a l�b�rt. Kiss� arr�bb, egy nagy mell�, sz�ke haj� pinc�rn� t�r�tt poh�r szil�nkjait s�pr�gette fel a padl�r�l.

Ahogy a f�rfi bel�pett, minden szemp�r fel� fordult, s megl�tv�n a sebes�ltet, az emberek elcsendesedtek, egyed�l a horkol�s �s a kandall�ban lobog� l�ngok pattog�sa hallatszott. Einar haboz�s n�lk�l a pulthoz ballagott, hol a kocsm�ros d�bbenten b�mult a sz�ke haj�, borost�s �ll� f�rfira.

– Adjon egy �gyat gyorsan! A bar�tom megsebes�lt.

A k�v�r, kopaszod� tulajdonos felocs�dott meglepet�s�b�l, majd sietve kinyitotta az egyik f�ldszinti szoba ajtaj�t. Miut�n lefektett�k a v�r�s szak�ll�t, a kocsm�ros elszalajtotta beosztottj�t a gy�gy�t��rt. A n� haboz�s n�lk�l engedelmeskedett.

Einar visszament a pulthoz a kocsm�rossal, aki megk�n�lta egy kors� m�zs�rrel. A zsoldos elfogadta. Mostanra a vend�gek is �jra zsibongani kezdtek, halkan besz�lgetve a t�rt�ntekr�l, de a v�ndorzen�sz is �jra r�zend�tett a furuly�z�sra.

– Mi t�rt�nt szeg�ny Wulfgarral? – k�rdezte a kocsm�ros, mikor ki�nt�tte a s�rt.

– Wulfgar?

– A sebes�lt.

– Csak annyit tudok, hogy megt�madt�k. �ppen a k�zelben j�rtam, meghallottam a dulakod�st �s a seg�ts�g�re siettem. Lev�gtam mindk�t alakot, de addigra Wulfgar m�r a f�ld�n fek�dt. Gyakoriak errefel� az ilyen t�mad�sok?

– Nem igaz�n. Eddig b�k�s vid�k volt a k�rny�k. Nem is �rtem ezt az eg�szet.

– Kicsoda ez a Wulfgar? – k�rdezte Einar, miut�n kortyolt az italb�l.

– Jarl Unfer legh�s�gesebb harcosa.

– Unfer?

– A falu vezet�je. H�zass�g �tj�n rokona Frostheim kir�ly�nak, Gudmundnak, mivel �vekkel ezel�tt feles�g�l vette a h�g�t. Unfer m�r nem fiatal, megvan �tven �ves is, a feles�ge hat �ve egy betegs�gben meghalt, az�ta egyed�l gondoskodik a l�ny�r�l, aki szemreval� teremt�ss� cseperedett.

– �rtem.

Nem sokkal k�s�bb meg�rkezett a falu gy�gy�t�ja, vastag, rongyos k�penybe burkol�zott, a fej�re h�zott k�mzsa al�l kil�tszott feh�r szak�lla �s k�k szeme. Nyak�ban r�n�kkal d�sz�tett, apr� amulett k�vek l�gtak, j�r�botj�ra r�gcs�l�k kopony�i voltak er�s�tve. Az �regember f�rg�n sietett Wulfgarhoz, majd nekil�tott ell�tni a s�r�ltet. A pinc�rn� ott maradt mellette, hogy seg�dkezzen, miut�n bez�rt�k az ajt�t. Sok�ig bent tart�zkodtak, �m er�fesz�t�seik ellen�re nem seg�thetett m�r semmilyen gy�gyf�, sem im�dkoz�s az istenekhez. Wulfgar kilehelte a lelk�t, �gy a gy�gy�t�nak m�r nem volt oka, hogy tov�bb maradjon.

Einar kivett mag�nak egy emeleti szob�t. F�radtan rogyott le az �gyra, ler�gta csizm�j�t, k�peny�t leakasztva v�ll�r�l az �gy melletti sz�kre dobta. J� szok�s�hoz h�ven kardj�t maga mell� fektette az �gyra. Az ablakban l�v� l�mp�st sem gy�jtotta meg, �lvezte, hogy ott fek�dhet a s�t�tben, a gy�ren besz�r�d� holdf�nyben. Wulfgar szavai j�rtak a fej�ben: �rny�ksz�vets�g... Halgar v�rvonala...

Nem tudta, mit jelenthetnek, de rossz �rz�s fogta el, ahogy t�bbsz�r is felid�zte �ket. V�g�l nyugtalan �lomba mer�lve siker�lt elaludnia.

HARMADIK FEJEZET

Kor�n �bredt, majd szemeit d�rzs�lve az ablakhoz s�t�lt. Odakint mindent d�r bor�tott, feh�rbe �lt�ztetve a t�jat. A t� f�l�tt f�tyolk�nt gomolygott a k�d, mely meg�lt a hegyek l�b�n�l. Az �gen s�t�t felh�k �sszef�gg� leple takarta el a napot, v�rhat� volt, hogy hamarosan az els� h� is leesik. Einar egy darabig gy�ny�rk�d�tt a l�tv�nyban, azt�n mag�ra kapta csizm�j�t �s k�peny�t, valamint felcsatolta a kardj�t. Korg� gyomra jelezte sz�m�ra, hogy ideje ennie is valamit, ez�rt elhagyta a szob�t.

Le�rve a f�ldszintre m�r ott tal�lta a fogad�st a pult m�g�tt, ahol �ppen poharakat t�r�lgetett, mik�zben a pinc�rn� kolb�szt, sajtot �s kenyeret szolg�lt fel egy idegen f�rfinak az egyik asztaln�l. Eleg�ns, lila selyeminget viselt, k�k k�p�nyeg�nek szeg�ly�n aranyozott h�mz�s d�szelgett, nem volt k�ts�g nemesi sz�rmaz�sa fel�l. Fekete haja hossz�k�s arcot keretezett, k�rszak�ll�ba m�r vegy�lt n�h�ny �sz sz�l, vastag szem�ld�ke alatt m�lyen �l�, z�ld szemek tekintettek a vil�gra.

Einar nem sokat t�r�d�tt az ismeretlennel, hanem � is elfoglalta hely�t a pulthoz legk�zelebbi asztaln�l, majd szalonn�t �s toj�st k�rt reggeli gyan�nt.

– Te lenn�l az idegen, aki idehozta szeg�ny Wulfgart? – sz�l�totta meg v�ratlanul a f�rfi a zsoldost.

– �n vagyok, igen. Einarnak h�vnak. Benned kit tisztelhetek, j� uram?

– A nevem Leif. Jarl Unfer tan�csad�ja vagyok, aki, miut�n �rtes�lt�nk a t�rt�ntekr�l, megb�zott, hogy n�h�ny ember�vel vigyem el Wulfgar test�t. Ill� temet�st �rdemel. Amint l�thatod, m�r csak �n maradtam itt, mivel a jarl szeretne tal�lkozni veled, Einar.

– Mi�rt?

– Meg k�v�n jutalmazni, ugyanakkor besz�lni is akar egy fontos dologr�l. Mondott neked valamit Wulfgar, mikor r�tal�lt�l? – �rdekl�d�tt Leif, sz�r�s pillant�ssal illetve Einart, aki elgondolkodva b�mult a tan�csad�ra. V�g�l v�laszolt a k�rd�sre.

– Amit k�z�lt ink�bb a jarlnak mondan�m el, ha nem haragszol.

– L�tom, �vatos ember vagy, ez tetszik – mosolyodott el Leif, amit�l bar�ts�gosabb� v�lt az arca, �m hideg tekintete mit sem v�ltozott. – Reggelizz meg nyugodtan! Ut�na elk�s�rlek az uramhoz.

***

Jarl Unfer hossz� csarnoka a falu m�sik v�g�n helyezkedett el, �s ez volt Hallstad legimpoz�nsabb �p�lete is egyben. Kimagaslott a szalmatet�s h�zak sorai k�z�l, ahogy b�szk�n elter�lve �llt a hegyoldalon. Terasz�r�l pomp�s kil�t�s ny�lt az eg�sz k�rny�kre. A tet� sarkain�l l�v� kisz�gell�seket l�fej alak�ra faragt�k, m�g a bej�ratn�l l�v� oszlopokat kacskaring�s vonalak �s m�toszok harcosainak alakjai d�sz�tett�k.

Bel�l t�gas ter�vel, a falakra akasztott megannyi tr�fe�val - szarvasok, medv�k, hegyi kecsk�k �s farkasok -, valamint d�szes sz�nyegeivel ny�g�zte le a l�togat�kat. Jarl Unfer a csarnok v�g�ben l�v� emelv�nyen, sz�rm�kkel kib�lelt sz�k�ben �ld�g�lt, s innen n�zte, ahogy Einar �s Leif el� j�rulnak. A h�ta m�g�tt k�t test�r �lldog�lt, sisakjuk al�l csup�n a szem�k csillog�sa �s szak�llas �lluk l�tsz�dott ki. Kerek pajzsot �s hossz� l�ndzs�t szorongattak, oldalukon kardok l�gtak. Ez�st mellv�rtj�k visszat�kr�zte a csarnok k�zep�n lobog� m�glya f�ny�t, melynek f�stje a tet�n kialak�tott szell�z�lyukon �t t�vozott.

Unfer tagbaszakadt f�rfi volt, kinek hossz� barna haj�ba m�r vegy�ltek �sz sz�lak. Vastag bajusza befonva l�gott az �lla al�, karvalyorra f�l�tt szomork�s, bar�ts�gosan fekete szemek �ltek. V�r�s selyemtunik�t viselt, f�l� h�feh�r bund�t h�zott, oldal�ra �kk�vekkel kirakott markolat� t�rt akasztott.

– Elj�tt�l h�t! K�sz�ntelek csarnokomban! – �dv�z�lte a jarl, mire Einar udvariasan meghajolt. Ek�zben Leif felment az emelv�nyre, �s meg�llt ur�nak sz�ke mellett. – Mi a neved?

– Einar, j� uram.

– Fogadd h�l�m, ami�rt Wulfgar seg�ts�g�re siett�l, m�g ha hi�baval� is volt! – s�hajtott Unfer. – H�s�ges emberem volt, neh�z tal�lni ilyet manaps�g. Hi�nyozni fog. Viszont cser�be �nzetlens�ged�rt, �gy gondoltam, adok neked sz�z aranyat. Mit sz�lsz hozz�?

– �r�mmel elfogadom. Mellesleg... nincs sz�ks�ged egy zsoldos szolg�lat�ra? Az�rt j�ttem Hallstadba, h�tha kamatoztathatom k�pess�geimet.

– Tulajdonk�ppen hasznodat vehetn�m – felelt r�vid t�preng�s ut�n a jarl. – Wulfgart nem v�letlen�l �lt�k meg. K�l�nleges feladattal b�ztam meg k�t h�ttel ezel�tt. Tal�n nem �llunk ny�lt h�bor�ban senkivel, de az �rnyak m�ly�n ott lapul az ellens�g.

– Az �rny�ksz�vets�gre gondolsz?

– Honnan tudsz r�luk? – k�rdezte gyanakodva Unfer.

– Wulfgar besz�lt r�luk, m�g eszm�let�n�l volt.

– �rtem. M�st nem mondott?

– Halgar v�rvonal�t is eml�tette.

A jarl r�gvest els�padt ennek hallat�n, majd nyugtalanul f�szkel�dni kezdett a sz�k�ben. Leif komoran meredt maga el�. Viselked�s�k nem ker�lte el Einar figyelm�t.

– Mit�l f�ltek ennyire?

– Az ut�bbi id�ben nyugtalans�g uralkodik Gudmund kir�ly udvar�ban. Felbukkant a f�v�rosban egy titokzatos csoport h�re, akik az �rny�ksz�vets�g n�vre hallgatnak, �s nem sz�vlelik t�ls�gosan a kir�ly hatalm�t. Neh�z a nyomukra akadni, f�l�, hogy �sszeesk�v�st sz�nek. Tudjuk, hogy er�sen vall�si csoport, ugyanakkor szinte semmit nem tudunk a val�di tev�kenys�g�kr�l. Az ut�bbi egy h�napban a k�vet�ik sz�ma is megn�tt. Titkos tal�lkoz�kat bonyol�tanak, id�nk�nt a h�veik sz�r�lapokat t�znek a falakra, amikben a kir�ly uralkod�s�t kritiz�lj�k. Felr�ppent a h�r, hogy Hallstad k�zel�ben is megjelent egy csoportjuk. Gudmund megb�zott, hogy j�rjak ut�na, ez�rt megk�rtem Wulfgart, n�zzen sz�t a k�rny�ken. Balszerencs�j�re �gy t�nik, sikerrel j�rt.

– Val�ban, de mi a helyzet Halgar v�rvonal�val?

– Frostheim kir�lyai �vsz�zadok �ta ennek a v�rvonalnak a tagjai, Gudmund sem kiv�tel. Viszont nem � az egyetlen! - r�ncolta homlok�t gondterhelten a jarl. – A l�nyom is ebb�l a v�rvonalb�l sz�rmazik, mivel az �desanyja a kir�ly h�ga volt. Nem f�ltem Gudmundot, el�g ember vigy�z r� a f�v�rosban, de a t�ny, hogy az �rny�ksz�vets�g itt van a k�zelben �s vel�k kapcsolatban sz�ba ker�lt a l�nyom csal�dja... nem kev�s aggodalommal t�lt el.

– Nem biztos, hogy vesz�lyben az �lete, Unfer – sz�lt k�zbe Leif, hogy megnyugtassa a jarlt.

– De meg van r� az es�ly! Nem v�llalhatom a kock�zatot, biztons�gba kell helyeznem Alessi�t. � is egyike a tr�n �r�k�seinek.

– Mit k�v�nsz t�lem, mit tegyek? – szegezte a csarnok ur�nak a k�rd�st Einar.

– A t� t�loldal�n l�v� hegyekben van egy r�gi er�d, Norbotten, k�zvetlen�l a V�r�s-cs�cs alatt. �vtizedek �ta Thorak, a Holl�isten szerzetesei lakj�k. N�luk biztons�gban lesz a l�nyom. Vidd el �t oda, Einar!