NEGYEDIK FEJEZET

Alessia nem �r�lt a fejlem�nyeknek. Annyira nem, hogy igen komoly veszeked�sbe keveredett az apj�val, aki csak nagy neh�zs�gek �r�n tudta meggy�zni az utaz�s sz�ks�gess�g�r�l. Kora d�lut�nra j�rt az id�, mire Alessia �sszepakolta azokat a holmikat - ruh�kat, tiszt�lkod� szereket �s k�nyveket -, amiket mag�val akart vinni az er�dbe. V�g�l egy k�l�n erre a c�lra kiv�lasztott, k�tkerek� szek�rre kellett rakni a l�d�t, melyben mindez helyet kapott. A szek�r el� befogtak egy fekete �szv�rt, de ez szolg�lt a l�ny h�tasak�nt is, m�g Einar a saj�t lov�n k�v�nt utazni.

Udvariasan viselkedtek egym�ssal, azonban a f�rfinak hamar felt�nt, hogy Alessia nem rajong a t�rsas�g��rt t�lzottan. �t okolta, ami�rt el kellett hagynia az otthon kellemes meleg�t, de Einar nem haragudott r� ez�rt. Meg�rtette, hogy a l�ny kellemetlen helyzetbe ker�lt, csakhogy orgyilkoss�g vagy emberrabl�s �ldozat�v� v�lni m�g kellemetlenebb lett volna. Ezt kihangs�lyozta Alessi�nak is, �m erre a l�ny �gy megs�rt�d�tt, hogy nem volt hajland� sz�ba �llni a zsoldossal hossz� �r�kig. Einar egy pillanatra elgondolkodott, vajon b�lcs dolog volt-e elv�llalnia a k�ldet�st? Azonban m�r f�lig megker�lt�k a tavat, �gy botors�g lett volna visszafordulniuk.

Alessia gy�ny�r� volt, �s ez Einar figyelm�t sem ker�lte el, aki lopva fut� pillant�sokkal illette, mik�zben mellette lovagolt. Hossz�, hull�mos fekete haja v�zes�sk�nt omlott a v�llaira, k�k szeme k�v�ncsian csillogott, ugyanakkor hat�rozott jellem�nek l�ngjai is ott lobogtak tekintet�ben. Alessia, ak�rcsak Einar, feh�r sz�rmebund�t viselt a hideg ellen, de alatta z�ld selyemruh�t, mely kiemelte karcs� alakj�t.

– Tudsz b�nni vele? – k�rdezte a f�rfi, egyenesen a l�ny derek�ra er�s�tett, d�szesen kimunk�lt markolat� kardra mutatva. Egy k�gy�t �br�zolt, ahogy �ppen r�tekeredik egy fa�gra. Val�sz�n�leg Zokust, a K�gy�istent k�v�nta az alkot�ja meg�r�k�teni.

Zokust a megt�veszt�s, ugyanakkor a ravaszs�g istenenk�nt is tisztelt�k. Tal�l� n�v egy fegyvernek.

– Az ap�m sok mindenre megtan�tott – felelt b�szk�nt Alessia. – Tudok vigy�zni magamra.

– Nem k�tlem – mosolyodott el a f�rfi.

Lassan telt a nap, mire megker�lt�k a tavat az id� is rosszabbra fordult, �s havazni kezdett. Einar vetett egy pillant�st a t�rk�pre, amit m�g Unfer bocs�tott a rendelkez�s�kre, bejel�lve rajta az er�dh�z vezet� utat. El�tt�k h�z�dott az erd�, m�g�tte ott magaslottak a hegyek, n�m�n, ak�r mozdulatlan �ri�sok, hab�r a s�r� h�es�sben alig lehetett kivenni az alakjukat.

– Nem �r�nk �t az erd�n s�t�ted�s el�tt – jegyezte meg a f�rfi, mik�zben elrakta az �sszehajtogatott b�rdarabot.

– Nagyszer� – h�zta a sz�j�t Alessia. – �jabb remek h�r a mai napra.

– N�zd... tudom, hogy nem �r�lsz a helyzetnek, de nem tehetek r�la, ami�rt fanatikusok egy csoportja vesz�lyezteti az �ps�gedet. Belet�r�dt�l a jarl d�nt�s�be, h�t viseld m�lt�s�ggal! M�g hossz� �t �ll el�tt�nk, nem szeretn�m, ha rosszul �rezn�d magad.

– Ugyan mi�rt �rdekelne, mi van velem? Te csak egy zsoldos vagy, p�nz�rt vigy�zol r�m – csattant fel Alessia, akinek nem tetszett a hangnem, amit Einar meg�t�tt vele szemben.

A d�h�s szavak hallat�n a f�rfi t�relme is elfogyott egy r�vid id�re.

– Te pedig �gy viselkedsz, mint egy elk�nyeztetett fruska! Ha tudni akarod, nem vagyok szokv�nyos zsoldos... �n t�r�d�m m�sokkal. Nem k�nyszer�tett senki, hogy Wulfgar seg�ts�g�re siessek, ott is hagyhattam volna, de m�gis pr�b�ltam �letben tartani. Ak�r fak�pn�l is hagyhatn�lak, hiszen m�r megkaptam a p�nzt, amit a jarl �g�rt.

– Csak rajta! Mi az, ami ugyan megg�tol benne? – szegezte a k�rd�st a f�rfinak a l�ny, elv�r�s�d� arccal.

– Mindig tartom a szavam, m�sk�l�nben nem tudn�k szemben�zni �nmagammal – v�laszolt egy sz�vdobban�snyi id� ut�n Einar, imm�r j�val bar�ts�gosabban. – Mellesleg nagy vesztes�g lenne, ha egy ilyen sz�ps�gnek baja esne idekint.

Alessia haragja ennek hallat�n gyorsan elp�rolgott, majd hosszasan b�mult a mellette lovagl� zsoldosra, aki folyamatosan szemmel tartotta az erd�t.

– Sajn�lom! – t�rte meg a csendet a l�ny. – Nem akartalak megs�rteni.

– Semmi baj! – n�zett a szem�be v�g�l Einar. – Nekem sem �llt sz�nd�komban udvariatlan lenni.

Ezzel mindketten halv�nyan elmosolyodtak, f�lret�ve pillanatnyi n�zetelt�r�s�ket. L�buk alatt hangosan ropogott a h�, a f�k �gai meghajoltak a r�juk nehezed� csapad�k s�lya alatt. M�lyen bent j�rtak az erd�ben, mire lesz�llt az �jszaka, �gy t�bort vertek egy kid�lt �ri�sfeny� t�rzse mellett. Nem gy�jtottak t�zet, nehogy �szrevegy�k �ket a s�t�tben. Szerencs�re a h�es�s is el�llt, ez�rt nem tartottak att�l, hogy este betemeti �ket, am�g alszanak.

Miut�n elfogyasztott�k a magukkal hozott sz�r�tott h�s egy r�sz�t, nyugov�ra t�rtek, beburkol�zva sz�rmetakar�ikba.

�T�DIK FEJEZET

Einar arra riadt fel, hogy valahol megreccsen egy �g. N�ma csend vette k�r�l t�borhely�ket, �s b�r a Holdat felh�k takart�k, a h� �gy is kirajzolta k�rnyezet�ket feh�rs�g�vel. �szt�ne riad�t jelzett, mire felpattanva leter�tett sz�rm�j�r�l, el�h�zta aranyozott, r�n�kkal d�sz�tett markolat� kardj�t. A penge megvillant a s�t�tben. A lovak a szek�rhez k�tve �lldog�ltak, de mindketten ugyanabba az ir�nyba n�ztek, mik�zben nyugtalanul toporogtak. Valami a k�zelben �l�lkodott, kihaszn�lva az �rny�kok ny�jtotta biztons�got.

– Alessia! – hajolt le Einar, gyeng�den megr�zva a l�ny v�ll�t. – �bredj!

– Mi az? Mi t�rt�nt? – k�rdezte ny�g�sen Alessia.

– Valami figyel minket – s�gta a f�rfi, majd k�zbe vette a pajzs�t is.

Erre m�r a l�ny is mag�hoz t�rt. F�rg�n felugrott, ledobva mag�r�l a takar�t, ahogy vill�mgyorsan el�h�zta h�vely�b�l a fegyver�t. Hossz� percekig �lltak egym�s mellett, de semmi nem t�rt�nt. M�r �pp kezdtek megnyugodni, mikor valami felhorkant a f�k k�z�tt, s a k�vetkez� pillanatban el�bukkant n�gy hatalmas, fekete bund�j� farkas. H�feh�r fogaik szinte vil�g�tottak, s�rga szem�k par�zsk�nt izzott, ahogy morogva elindultak fel�j�k.

– Maradj m�g�ttem! – figyelmeztette a l�nyt Einar.

– Nem kell f�ltened – sz�lt Alessia, �m hangj�ban nyoma sem volt g�nynak, puszt�n egy t�nyt k�z�lt.

A f�rfi am�gy sem tudott volna mindkettej�kre vigy�zni egyszerre, mivel a farkasok sz�tv�ltak, hogy megpr�b�lj�k elk�l�n�teni �ket egym�st�l. Lassan k�zeledtek, vad�sztak, ahogy �si �szt�neikre hallgattak. Mindek�zben a lovak teljesen megvadultak, �r�lten r�ngatt�k kant�rjaikat, folyamatosan fel�gaskodtak h�ts� l�baikra, de a ragadoz�k r�juk sem heder�tettek egyel�re.

Alessia, mik�nt v�g�l Einar is, h�t�t a kid�lt f�nak vetve k�sz�lt a t�mad�sra, mely nem v�ratott mag�ra sok�ig. A holdf�ny egy r�vid id�re �tt�rte a felh�takar�t, ez�st�s sugarai szinte nappali vil�goss�gba bor�tott�k a t�jat. Mintha ez lett volna a jel, a farkasok vicsorogva el�re rontottak. Ketten t�madtak a f�rfira, ak�rcsak a n�re.

Einar maga el� kapta a pajzs�t, �gy az �llat karmait �s t� �les fogait siker�lt t�vol tartania, de a s�lya kiss� h�tratasz�totta, m�g jobban nekipr�selve a f�nak, m�gnem nagy nehezen ell�kte mag�t�l. Ezalatt a m�sodik ragadoz� a zsoldos tork�t c�lozta meg, azonban Einar megsuhintotta a kardj�t, lev�gva a farkas egyik f�l�t. F�jdalmas ny�sz�t�s hallatszott, amit d�h�s morg�s k�vetett, mik�zben v�rcseppek potyogtak a h�ra. N�gyl�b� ellenfelei imm�r j�val �vatosabban k�zel�tett�k meg, hogy ism�t megpr�b�lj�k legy�rni.

Alessi�nak szint�n meggy�lt a baja a m�sik kett�vel. Jobbra-balra lend�lt a kardja, hogy t�vol tartsa �ket, �m az egyik vakmer�en a leveg�be ugrott, hogy leter�tse �t. Alessia azonban gyorsabbnak bizonyult. Sebesen suhant a kardja, melynek peng�je belemart a farkas tork�ba. Az �llat Alessia l�bai el� zuhant, f�jdalomt�l gy�t�rve verg�d�tt a h�ban, m�gnem a n� az oldal�ba d�fte fegyver�t, kioltva az �let�t. Arc�nak von�sai megkem�nyedtek, a szeme szikr�kat h�nyt, �s az  adrenalin el�rasztotta a test�t. K�szen �llt szembesz�llni k�vetkez� t�mad�j�val. A balul j�rt �llat t�rsa tanult az esetb�l, �gy el�vigy�zatoss� v�lva igyekezett a l�ny k�zel�be jutni.

Einar ism�t lecsapott, s ez�ttal a penge �tsz�rta a farkas sz�v�t, �m kih�zni m�r nem volt ideje fegyver�t a tetemb�l, mivel lev�gott f�l� t�rsa a f�rfinak ugrott. S�ly�val led�nt�tte a l�b�r�l Einart, aki a pajzsa al� szorulva pr�b�lta t�vol tartani az �les fogakat a tork�t�l. Vadul k�zd�ttek egym�ssal, m�gnem a zsoldos lel�kte mag�r�l az �llatot, majd megpr�b�lt felt�p�szkodni. Csakhogy mire f�l t�rdre �llt, sz�r�s ellenfele ism�t rohamozott. Einar azonban felk�sz�lten v�rta, �s pajzs�val kem�nyen pof�n csapta. A farkas felny�sz�tett, elter�lve a h�ban, ahogy az �t�st�l megsz�d�lt.

Einar, kihaszn�lva az id�t, a kardj�hoz ugrott, amit kir�ntott a kor�bban lesz�rt vadb�l, �s a magasba lend�tve kem�nyen les�jtott a m�sikra, mik�zben az megpr�b�lt a l�baira emelkedni. A penge egyetlen sima v�g�ssal lenyeste az �llat fej�t, s�t�t v�re megfestette k�r�l�tte a havat. A f�rfi m�ris Alessia fel� fordult, hogy seg�tsen neki, de nem volt r� sz�ks�g. M�g �ppen szemtan�ja lehetett, ahogy a l�ny f�rg�n oldalra vet�d�tt a r�ugr� fenevad el�l, �gy a farkas a kid�lt f�nak csap�dott, komoly z�z�d�st szerezve az oldal�ra. Einar nem gy�z�tt csod�lkozni Alessia �gyess�g�n, aki nem adott id�t ellenfel�nek, hogy �sszeszedje marad�k erej�t, hanem megp�rd�lve t�mad�sba lend�lt, �s lesz�rta az �llatot. Olyan er�vel d�fte bel� kardj�t, hogy a penge �tj�rta a farkas test�t, �s csak a kid�lt �ri�sfeny� t�rzse f�kezte meg.

A l�ny kimer�lten rogyott a h�ba, zih�lva �s k�cosan, mik�zben Einar f�radtan mell� l�pett, majd � is lehuppant a f�ldre. Elismer�ssel pillantottak egym�sra, majd Einar Alessia v�ll�ra tette a kez�t, aki halv�nyan elmosolyodott. Egy-k�t karcol�st�l eltekintve szerencs�re egyik�ket sem �rte komolyabb s�r�l�s, �s most magukban h�l�t adtak az isteneknek, ami�rt �ps�gben meg�szt�k az �sszecsap�st. Kardjaikat lass� mozdulattal l�kt�k vissza h�vely�kbe, a f�radts�g elemi er�vel t�rt r�juk, ahogy az adrenalin ki�r�lt szervezet�kb�l. V�g�l halkan nevetni kezdtek, majd Einar felseg�tette a l�nyt, akit azt�n a leter�tett sz�rm�khez t�mogatott, ahol v�g�l mindketten �lomra hajthatt�k a fej�ket �jra.

Ez�ttal m�r semmi nem zavarta meg az �jszaka nyugalm�t.