HETEDIK FEJEZET

Alessia maga sem tudta, mi�rt �bredt fel. Tal�n Einar szuszog�s�nak hirtelen megsz�n�se zavarta meg, esetleg az �szt�nei f�jtak riad�t. Rossz �rz�s ker�tette hatalm�ba, ahogy fel�lve k�rbej�ratta tekintet�t a barlangban, �m sehol sem l�tta a f�rfit. Odakint m�g mindig tombolt a h�vihar, �gy k�telkedett benne, hogy Einar kiment volna. Nem volt r� oka. R�ad�sul itt hagyta a fegyver�t, amit mer�ben szokatlannak tal�lt. T�bbsz�r is sz�longatta, �m a zsoldos nem v�laszolt. F�lelme percr�l-perce er�s�d�tt, amint esz�be jutott egy r�gi sz�besz�d, melyben a k�rny�ken lak�k t�bbs�ge er�sen hitt a mai napig.

Az �si id�kben �lt a hegyek l�b�n�l egy kis l�tsz�m� t�rzs, akik a term�szet gyermekei voltak, �ltal�ban csak �sszel vad�sztak, hogy t�lre legyen elegend� h�s �s sz�rme a hideg ellen. Legink�bb magokat �s n�v�nyeket gy�jt�ttek �lelem gyan�nt. Kunyh�ikat a f�k t�rzse k�r� �p�tett�k elhullajtott levelekb�l �s let�rt �gakb�l. Azt hitt�k, nem �l rajtuk k�v�l m�s n�p a vil�gon, istenekk�nt im�dt�k a csillagokat, a n�k tavasszal �s ny�ron meztelen�l k�zlekedtek, ak�rcsak a f�rfiak. �m egy nap mindez megv�ltozott, mikor megt�madt�k a falujukat.

Az idegenek mad�rtollakkal d�sz�tett sisakot �s b�rv�rtet viseltek, arcukat pirosra festett�k, oldalukon fejsz�k l�gtak, valamint fekete lovakon �rkeztek. Kil�t�ket elmosta az id� sodr�sa, de �ll�t�lag nom�d barb�rok voltak, akik fosztogattak �s raboltak amerre csak j�rtak. A behatol�k le�lt�k a f�rfiakat �s a gyermekeket, m�g a n�ket elhurcolt�k rabszolg�knak. �m el�tte m�g meger�szakolt�k �ket. �jszak�ra azt�n bez�rt�k �ket egy f�b�l �csolt ketrecbe, majd nyugov�ra t�rtek. A megal�zott n�k zokogtak, k�ts�gbeesetten �sszekuporodtak, de az egyik�k nem nyugodott bele a sorsukba. R�vette a t�bbieket, hogy sz�kjenek meg. Szerencs�j�kre az egyik �r m�g sz�rakozni akart vel�k, �gy bel�pett a ketrecbe, hogy kiel�g�tse v�gy�t. A foglyok k�z�l a b�trabbak biztatt�k, hogy a kedv�kre lesz, �s az alkoholos m�morban f�rd� alak nem fogott gyan�t. K�nnyed�n megfojtott�k, s �szrev�tlen�l kijutottak a r�csok m�g�l.

Egyenesen a hegyekbe menek�ltek, sz�v�kben k�nz� f�jdalom �gett gyermekeik �s f�rjeik ir�nt, akiket lem�sz�rolt az ellens�g. Bossz�t esk�dtek minden idegen ellen, majd beh�z�dtak egy barlangba. T�bb� nem mer�szkedtek le a hegyekb�l. Egyesek �gy tartj�k, hogy Vall�nokk�, v�rre szomjaz� l�nyekk� v�ltak a hal�luk ut�n. Alessia mindig hitt a l�tez�s�kben, �s most ezen meggy�z�d�se csak er�sebb� v�lt. Tal�n a b�nya sem v�letlen�l v�lt elhagyatott�.

Meg kellett tal�lnia Einart! A t�bort�z m�g mindig �gett, ez�rt Alessia rongyot tekert bal k�zfeje k�r�, majd kivett egy l�ngol� has�bot, hogy f�klyak�nt haszn�lhassa. A sz�veten kereszt�l is �rezte az �tforr�sodott fa meleg�t, de legal�bb nem kellett att�l tartania, hogy meg�geti a kez�t. Kardj�t el�h�zva indult a b�nya tork�ba, reszket� �rnyakat vet�tve a falakra, mik�zben egyre beljebb hatolt a j�ratban. T�bb kanyar �s egyenes szakasz ut�n k�nytelen volt eldobni a f�klyak�nt haszn�lt has�bot, mivel a l�ngok m�r majdnem el�rt�k a k�zfej�t. Egy pillanatra teljes s�t�ts�g hullott r�, de a hirtelen halv�ny dereng�st l�tott maga el�tt. Valahol t�z �gett. Ezen k�v�l fokozatosan t�volod�, csoszog� l�pteket is hallott. A l�ny haboz�s n�lk�l tov�bb ment. Alessia �vatosan k�zel�tette meg a helyet, �s a kanyart el�rve kik�mlelt a sziklafal m�g�l. Egy t�gas terem t�rult el�, ahol a falak ment�n t�bb sz�z emberi �s �llati csont hevert szanasz�t. Itt-ott aranyp�nzek csillogtak a f�kly�k f�ny�ben, keresked�k �s utaz�k �ltal haszn�lt l�d�k sorakoztak egym�sra dob�lva, de m�g fegyvereket is felhalmoztak a barlangban. Haszn�lati t�rgyai mindazoknak, akiknek nyoma veszett idefent a hegyen.

Einar ott �llt a helyis�g k�zep�n, mereven, ak�r egy szobor. Alessia megk�nnyebb�lten ugrott el� a fal m�g�l, hogy odarohanjon a f�rfihoz, �m ekkor v�rfagyaszt� vis�t�s has�tott a leveg�be, megtorpan�sra k�sztetve a l�nyt. Einar m�g�l el�bukkant a legborzalmasabb teremtm�ny, akivel valaha tal�lkozott. Alacsony volt �s g�rnyedt h�t�, ez�rt nem l�thatta, mivel a zsoldos takar�s�ban tart�zkodott. Sz�rke, aszott test�t erek h�l�zt�k be, fej�n n�h�ny �sz hajsz�l l�gott csup�n. F�lei hegyesek voltak, s�t�t, feh�rje n�lk�li, embern�l j�val nagyobb szemeiben v�rszomj t�kr�z�d�tt, m�g sz�j�ban t� �les fogak sorakoztak. Orra hely�n mind�ssze k�t keskeny r�s l�tsz�dott. F�rg�n mozgott, karjait kit�rta, ezzel felfedve l�g� melleit. Alessia �s Einar k�z� ugrott, karmokban v�gz�d� ujjaival a l�ny fel� suhintott, aki h�traugrott ijedt�ben.

– Einar! – ki�ltotta, de a f�rfi nem reag�lt, mintha megbabon�zt�k volna.

A l�ny ism�t t�mad�sba lend�lt. Alessia gyorsan el�red�f�tt, azonban ellenfele �gyesen kit�rt a penge el�l, majd d�h�sen f�jtatva felugrott a falra. Olyan k�nnyed�n tartotta meg mag�t, ak�r a legyek. Alessia h�t�n hideg borzong�s futott v�gig, mik�zben a Vall�n vicsorogva el�relend�lt. A l�ny lebukott az arca fel� suhan� karmok el�l, majd megp�rd�lve a l�ny fel� v�gott. A penge szikr�t h�nyt a falon, de a Vall�n m�r r�gen nem tart�zkodott ott. Alessia m�g fel sem ocs�dhatott, mikor valami megragadta a karj�t. M�r csak azt �rezte, hogy felemelkedve �trep�l a termen, led�ntve Einart a l�b�r�l. Mindketten egy halom szakadozott ruha k�z� estek, ami szerencs�sen meg�vta �ket a komolyabb s�r�l�sekt�l.

– Hol... vagyok? – ny�gte Einar, aki v�ratlanul mag�hoz t�rt.

– Nincs id�m elmagyar�zni, itt van egy... – Alessia m�r nem tudta befejezni a mondatot, mivel a Vall�n elkapta a l�bsz�r�t, �s egy r�nt�ssal mag�hoz h�zta.

Einar d�bbenten figyelte a jelenetet, elborzadva az ismeretlen teremtm�ny l�tt�n, megrend�lve Alessia sikoly�t�l. Csakhogy v�rbeli harcos volt, aki szempillant�s alatt �sszeszedte mag�t, majd felkapta a l�ny kardj�t, hogy a seg�ts�g�re siessen. Alessia ott hevert a Vall�n alatt, aki fojtogatni kezdte, karmai hegy�vel belemarva a nyak�ba. Einar gondolkod�s n�lk�l rontott r� ellenfel�re, azonban annak hipnotikus tekintete sebesen r�szegez�d�tt, ism�telten mozdulatlans�gra k�sztetve. Mintha g�zsba k�t�tt�k volna a v�gtagjait. A teste nem engedelmeskedett akarat�nak, elm�j�t kezdte kit�lteni a Vall�n �ltal keltett l�tom�s.

Alessia kihaszn�lta a pillanatnyi var�zst, mikor Einar ker�lt a l�ny figyelm�nek k�z�ppontj�ba, akit hevesen ler�gott mag�r�l. A v�g�s �gette a nyak�t, k�h�gnie kellett, de akci�j�val Einar is kiszabadult. A Vall�n t�relm�t vesztve �v�lt�tt r�juk, �s f�rg�n a f�rfinak vetette mag�t. Einar elejtette a fegyvert, mik�zben hanyatt v�g�dott. Szor�t�st �rzett a tork�n, leveg� ut�n kapkodott, karjai elzsibbadtak, ahogy ellenfele a l�baival leszor�totta v�gtagjait. Az �les fogak az arca fel� k�zel�tettek, a s�t�t szemek azzal fenyegett�k, hogy elnyelik a lelk�t.

Ekkor ez�st�sen megvillant Alessia peng�je, majd a Vall�n feje egyszer�en lerep�lt a nyak�r�l. V�r fr�csk�lt be mindent, Einar gyorsan lel�kte mag�r�l a r�ngat�z� testet. Fel�lve megpillantotta Alessi�t, aki kimer�lten �llt el�tte, kardj�r�l a l�ny v�re cs�p�g�tt. Sok�ig n�ztek egym�s szem�be, majd a f�rfi h�l�san biccentett.

– K�sz�n�m!

Alessia halv�nyan elmosolyodott, �s egy sz�vetdarabot felemelve a nyakseb�re szor�totta, hogy el�ll�tsa a gyenge v�rz�st.

– Rem�lem, csak ez az egy lakott idelent a b�ny�ban!

– �n is. Nem hiszem, hogy t�l�ln�k m�g egy ilyen "vend�gl�t�st" – jegyezte meg a f�rfi, gyenge kacag�sra k�sztetve a l�nyt.

Megk�nnyebb�ltek, mikor beigazol�dott, hogy t�bb vesz�lyt�l nem kellett tartaniuk, s alaposan sz�tn�zhettek a teremben. Einar mag�hoz vett n�mi aranyp�nzt, de a fegyverek k�z�tt r�bukkant egy k�l�nlegesen sz�p darabra. Kard volt, d�szesen kimunk�lt peng�vel, a rajta l�v� r�n�k Thorak, a Holl�isten dics�s�g�t jelk�pezt�k. Markolata �si munk�r�l �rulkodott, ahogy spir�lisan csavarodva kialak�tott�k a k�lsej�t. Einar a homlok�t r�ncolva vette szem�gyre. Folyamatosan az istennel kapcsolatos nyomok ker�ltek az �tj�ba. El�sz�r a k�ldet�s, hogy vigye el Alessi�t Norbotten er�dj�be, ahol Thorak szerzetesei �ltek, most ez a kard...

�gy �rezte, valami olyan feladat fel� tart, melyre tal�n m�g nem �ll k�szen. Csak rem�lte, hogy a f�lelme nem igazol�dik be!