TIZENEGYEDIK FEJEZET

A teremben l�v�k valamennyien fesz�lt v�rakoz�ssal figyelt�k, ahogy Sygga kit�rt borosty�n b�rt�n�b�l, felfedve magas, karcs� alakj�t �s meglep�en sz�p arc�t. Mandulav�g�s�, fekete szemei �that�an meredtek a vele szemben �ll� emberekre. Tekintete v�gigsiklott mindenkin, �thatolt h�son �s v�ren, ak�r k�s a vajon, belel�tva a lelkekbe, sz�v�k legm�lyebb titkaiba. Az �rny�ksz�vets�g tagjai �sszerezzentek Sygga pillant�s�nak hideg �rz�s�t�l, mely meg�rintette sz�v�ket. Einar gyomra �sszeszorult a boszork�ny l�tt�n, aki n�gysz�z �vig raboskodott a g�mbben, m�g Alessia igyekezett elnyomni fokozatosan felt�mad� retteg�s�t.

Sygga der�kig �r�, v�r�s haja �gy fodroz�dott a teste k�r�l, mintha �n�ll� �letet �lt volna, m�ly kiv�g�s� fekete ruh�ja szorosan simult a test�re, kihangs�lyozva domborulatait, valamint szabadon hagyva hossz� combjait. Volt benne valami megfoghatatlan sz�ps�g, rideg kisug�rz�s, mely k�pes volt megbabon�zni a f�rfiakat, de a gonoszs�g ny�lk�s aur�j�t egyed�l Einar tudta �szlelni. Baldurt �s k�vet�it megbabon�zta Sygga jelenl�te, aki �tl�pve a borosty�n g�mb sz�tt�rt fal�nak szil�nkjain, egyenesen Alessia el� �llt, v�rv�r�s ajkai sz�les mosolyra h�z�dtak. Ujjaival meg�rintette a l�ny haj�t, majd v�gigsim�totta az arc�t.

Mindek�zben furcsa dolognak lehettek szemtan�i, ahogy Sygga fak� b�re itt-ott r�ncosodni kezdett, haj�ba feh�r cs�kok keveredtek. Az �reged�s, mik�nt teste utol�rte az elsz�guldott id�t, kezdet�t vette.

– � itt Halgar v�rvonal�nak lesz�rmazottja, Sygga �rn�. Felaj�nljuk �t neked, hogy tov�bb �lj benne – sz�lt Baldur, m�lyen meghajolva a boszork�ny el�tt, aki lassan a f�rfi fel� fordult.

– Engem akartok h�t szolg�lni? K�szek vagytok eggy� v�lni a S�t�ts�ggel? – k�rdezte Sygga, kinek rezon�l� hangja, mintha a m�ltb�l �rkezett volna egy alag�ton �t, hol kimondhatatlan energi�k fesz�ltek a falaknak.

– Nem v�gyunk m�sra, �rn�m.

– J�.

Sygga ebben a pillanatban a magasba lend�tette k�t karj�t, s �lesen felvis�tott, mire Baldur �s az emberei �sszeg�rnyedtek a f�jdalomt�l. Alessia, kiszabadulva �rei szor�t�s�b�l, el akart szaladni, �m a boszork�ny elkapta a tork�t, mozdulatlans�gra k�rhoztatva a l�nyt, akit a magasba emelt.

Einar ugr�sra k�szen figyelte az esem�nyeket. A szeme el�tt lezajl� jelenethez hasonl�t m�g sosem l�thatott. Baldur �s az emberei t�rdre estek, k�k l�ngok nyaldost�k a test�ket, melyek szempillant�s alatt t�rtek el� bel�l�k, majd sz�rny� �v�lt�s�kt�l k�s�rve teljesen bebor�tott�k �ket. A zsoldos elkerekedett szemekkel b�multa, mik�nt v�ltak megfeketedett, f�st�lg� csontv�zakk�. Sygga ezalatt maga el� h�zta a megk�t�z�tt Alessi�t, s sz�lesre t�rta a sz�j�t, amiben k�kesen f�nyl� dereng�s kezdett pulz�lni. A boszork�ny k�szen �llt a lelk�t �tsug�rozni a l�nyba, aki leveg��rt kapkodva fic�nkolt a hossz� ujjak szor�t�s�ban.

– Alessia! – ki�ltott Einar, majd Sygga fel� l�dult, hogy meg�ll�tsa. D�bbenten �szlelte a szeme sark�b�l, hogy az �rny�ksz�vets�g tagjainak maradv�nyai �letre kelve fel�lltak, �res szemg�dreikkel �rn�j�k fel� fordultak. Einar elmormolt egy szitkoz�d�st, mik�zben �tv�gott a termen.

A zsoldos t�tov�z�s n�lk�l emelte fel a kardj�t, hogy les�jtson a boszork�nyra. Sygga azonban hirtelen a f�rfi fel� fordult, s�rk�ny m�dj�ra f�jva ki l�ngokat a sz�j�n, hogy el�gesse Einart, aki szembe mert sz�llni vele. A zsoldos az utols� pillanatban vet�d�tt oldalra a t�z �tj�b�l, majd Sygga fel� ugrott, hogy lecsapja a fej�t. A k�vetkez� pillanatban a boszork�ny elengedte Alessi�t, aki a padl�ra zuhanva k�h�g�tt, mik�zben a leveg� lassan megt�lt�tte a t�dej�t. Sygga h�tral�pett a kard �tj�b�l, azt�n kez�t el�relend�tve h�tba v�gta a talpra �rkez� f�rfit, aki az �t�s erej�t�l hasra esve a szemk�zti falnak csap�dott.

– Nem akad�lyozhatod meg, ami m�r el�re elrendeltetett – sziszegte a boszork�ny. – A S�t�ts�g lesz a kopors�d!

Einar ny�gve torn�szta �ll� helyzetbe mag�t, h�t�t a falnak vetve, mik�zben kardja hegy�t ellenfele ir�ny�ba szegezte, de Sygga nem t�madott, hanem v�rszomjasan elmosolyodott. Szeme feh�rje teljesen elt�nt kit�gul� pupill�j�ban, a teste k�r�l kavarg� haj�b�l s�r�, koromfekete f�st gomolygott el�, mely lassan kit�lt�tte a torony belsej�t, eloltva a f�kly�k l�ngjait, eltomp�tva az ablakon be�raml� f�nyt. A szagtalan anyag �gy viselkedett, ak�r egy �l�l�ny. A legkisebb sarkokba �s reped�sekbe is behatolt, elnyomott minden hangot, csak a n�ma �ress�g k�s�rte, az �lldog�l� csontv�zak balj�s alakjai fokozatosan belevesztek el�ret�r� ny�lv�nyaiba.

Einar m�r Alessi�t sem l�tta, aki valahol a fekete anyag m�ly�n hevert, egyed�l Sygga r�ncos arca n�zett vele farkasszemet, mik�zben a f�st elkezdte k�rbevenni a f�rfit. Einar jobbra-balra r�ntotta fegyver�t, megpr�b�lva belev�gni a feketes�gbe, �m hi�baval� pr�b�lkoz�s volt, �gy a f�st lassan �t is el�rte. J�ghideg �rint�st tapasztalt a test�n, �rz�kei elhalv�nyodtak, l�t�sa elhom�lyosult, mialatt elgyeng�lt l�bai �sszecsuklottak alatta. A f�rfi a padl�ra rogyott, de kardj�t tov�bbra is kitart�an szor�totta. Pr�b�lta kitiszt�tani elm�j�t, �m a boszork�ny m�gi�ja er�sebbnek bizonyult. A f�st cs�pjai a zsoldos nyaka k�r� tekeredtek, aki fuldokolni kezdett, �s a hal�lf�lelem �vek �ta el�sz�r szor�totta �ssze a sz�v�t. Nem volt menekv�s.

– Thorak... seg�ts! – ny�gte Einar, v�gs� k�ts�gbees�s�ben a Holl�istenhez im�dkozva, kinek eg�sz �let�ben h�s�ges h�ve volt, s nem tudott m�shoz foh�szkodni eme v�gs� pillanatban.

�m hi�ba im�dkozott, nem t�rt�nt semmi, �s a S�t�ts�g mindent bebor�tott. Einar hite megingott, �gett a t�deje a leveg��rt, ahogy a jeges cs�pok a tork�t szor�tott�k. K�zd�tt az �letben marad�s�rt, de tudta, hogy m�r nem tarthat ki sok�ig. Hamarosan �tlend�l azon a ponton, mikor nem fog sz�m�tani semmi, �s �tengedve mag�t az elker�lhetetlennek, b�cs�t vesz a haland� vil�gt�l. Ujjai fokozatosan elernyedtek, az elhagyatott b�ny�ban tal�lt kard peng�je a padl�nak �t�d�tt... Sygga nevet�se volt az egyed�li, ami megt�rte a s�ri cs�ndet. �gy t�nt, a rem�ny �r�kre elveszett.

Hirtelen azonban t�rt�nt valami. A kard peng�j�be v�sett r�n�k felizzottak, Einar ujjai meg�jult er�vel fon�dtak a csavart markolat k�r�, �s a f�rfi tork�r�l szempillant�s alatt elt�nt a nyom�s, a leveg� elemi er�vel hatolt a t�dej�be. R�vid ideig tart�, heves k�h�g� roham r�zta meg a test�t, majd ezt k�vet�en szinte fel sem fogta, mi zajlik, m�r talpra is ugrott, magasba lend�tve a fegyvert, melynek peng�j�b�l ez�st�s f�ny t�rt el�.

A koromfekete, gomolyg� f�st sz�tfoszlott, Einar �jra hallott �s l�tott, mik�zben Sygga r�m�lten felsikoltott. Az ez�st�s f�ny egyenesen a boszork�nyra szegez�d�tt, aki vis�t� hangot hallatva t�rdre rogyott, megt�masztva mag�t kez�vel a padl�n.

– Seg�tsetek! – ki�ltott, mire a csontv�zak megindultak Einar fel�, aki egy l�thatatlan er�nek engedelmeskedve egyfolyt�ban a boszork�nyra szegezte a fegyver hegy�t. Nem tudott megmozdulni, k�ptelen volt elereszteni a kardot, mely szinte m�r �tforr�sodott, de furcsa m�d nem �gette meg az ujjait.

Sygga �les sikolt�sa visszaver�d�tt a falakr�l, m�gnem v�ratlanul elhallgatott, ahogy a teste l�ngra kapott, azt�n a hirtelen feler�s�d�, ez�st�s ragyog�s k�vetkezt�ben a zsoldos szeme l�tt�ra hamuv� porladt. Ezzel egy id�ben a csontv�zak is sz�testek, nem maradt ut�nuk m�s csak n�mi por.

Ekkor a r�n�k izz�sa elhalv�nyult, a f�ny kialudt, s a hely�t �tvette az ablakokon besz�r�d� term�szetes vil�goss�g. Einar ism�t ura volt a test�nek, a kardot zaklatottan engedte a f�ldre hullani, majd gyorsan az �jultan hever� Alessi�hoz sietett, akit mag�hoz t�r�tve megszabad�tott b�kly�it�l.

– Mi t�rt�nt? – pillantott k�rbe a l�ny. – Hol van Sygga?

– Azt hiszem... Thorak megszabad�tott minket t�le.

Elmes�lte, mik�nt zajlottak az esem�nyek n�h�ny perccel kor�bban, �s Alessia elgondolkodva b�multa a hamut, mely a boszork�nyb�l maradt. Einar pillant�sa a b�ny�ban tal�lt kardra siklott. �si fegyver volt, amit a K�osz er�i ellen kov�csoltak annak idej�n. L�tezett egy legenda Thorak kardj�r�l, melyet a Holl�isten az emberek vil�g�ban rejtett el, hogy ha a S�t�ts�g k�zeledne, legyen, ami az �tj�t �llhatja.

Einar bizonyoss� v�lt benne, hogy kor�bbi sejt�se, miszerint az itteni k�ldet�se egy magasabb c�l �rdek�ben t�rt�nt, helyes volt. Minden ide vezetett: tal�lkoz�sa jarl Unferral, a megb�z�s, hogy k�s�rje l�ny�t az egykori er�dbe, valamint a h�vihar, ami miatt beh�z�dtak a b�ny�ba, ahol meg�lt�k a Vall�nt �s r�bukkantak a fegyverre.

– Az istenek j�t�kszerei vagyunk – mormogta a f�rfi.

EPIL�GUS

Csak addig maradtak az er�dben, hogy kipihenj�k magukat. Ezut�n Einar visszak�s�rte Alessi�t Hallstadba, aki boldog volt, ami�rt viszontl�thatja a tavat, gy�ny�r� faluj�t �s szeret� csal�dj�t. Jarl Unfer alaposan meglep�d�tt, mikor megl�tta �ket, de miut�n elmes�lt�k a t�rt�nteket, nem k�telkedett benne, hogy l�nya �jra biztons�gban lesz a saj�t otthon�ban.

Tov�bbi jutalmat akart adni a zsoldosnak, aki viszont nem fogadta el. Volt el�g aranya a b�ny�b�l, hogy sok�ig gondtalanul �ljen, ha majd r�sz�nja mag�t a leteleped�sre. Hab�r Alessia marad�sra k�v�nta b�rni, miut�n egyed�l maradtak, Einar habozva, de nemet mondott. A l�ny nem volt k�z�mb�s a sz�m�ra, azonban nyughatatlan lelke arra k�sztette, hogy tov�bb v�ndoroljon, �jabb kalandokat hajszolva. Thorak kardj�val a birtok�ban �gy �rezte, k�teless�ge felkutatni azokat, akik a seg�ts�g�re szorulnak. A vil�g hatalmas hely �s a Gonosz sosem alszik.

 Ennek ellen�re meg�g�rte Alessi�nak, hogy visszat�r majd, �s a l�ny nem k�telkedett a szav�ban. Forr� cs�kkal b�cs�ztak egym�st�l a t�parton, majd felpakolva �lelemmel �s v�zzel, Einar l�ra sz�llva maga m�g�tt hagyta Hallstad telep�l�s�t.

Nem tudta m�g, merre tart, de minden �t vezet valahov�, �gy nem is gondolkodott a holnapon. M�g vetett egy utols� pillant�st a falura, miut�n fel�rt egy magaslatra, azt�n tekintet�t az el�tte h�z�d� horizontra szegezte. Az �gen sz�rke felh�k �sztak lust�n, hamarosan ism�t h� fog a vid�kre z�dulni, hogy h�feh�r takar�j�val b�k�s nyugalomba burkolja Frostheim kir�lys�g�nak �szaki r�sz�t.

A t�voli hegyek el�tt h�z�d� erd� f�l�tt egy holl� rep�lt el, �s Einar halv�nyan elmosolyodva k�vetni kezdte.

V�GE