II.

Mag�nyos alak osont a f�k k�z�tt, nem volt t�bb egy �rny�kn�l, mik�zben tekintet�vel a talajt p�szt�zta. A t�r�k, alacsony f�rfi k�nnyed l�ptekkel haladt, szinte m�r futott a lombok alatt. Rashid tehets�ges nyomk�vet� volt, akit a t�rsai az�rt k�ldtek el�re, hogy r�tal�ljon a t�l�l�kre, �s � nem sz�nd�kozott csal�d�st okozni nekik. �gy usz�tott�k a menek�l�k nyom�ba, ak�r �lebet a vadra.

A kal�zok vez�re, Hazir, aki a parton v�rakozott az embereivel, semmit nem b�zott a v�letlenre. Megtermett, f�lszem�, nagybajsz� f�rfi volt, arc�nak bal oldal�n h�feh�r heg h�z�dott, s m�r a megjelen�se el�g volt, hogy f�lelmet �bresszen b�rkiben. Ugyan mindig gondoskodott az embereir�l, de v�rszomjas term�szete gyakran el�b�jt, ha elragadta az indulat. Egy alkalommal � maga korb�csolta meg egyik ember�t, aki megs�rtette, az ostorral csontig leny�zva szerencs�tlen h�t�r�l a h�st �s b�rt. Csat�ban �gy harcolt leg�nys�ge �l�n, mintha s�rthetetlen lett volna, s ez�rt az alatta szolg�l� harami�k tisztelt�k, amit � vasszigorral �s id�nk�nti nagylelk�s�ggel jutalmazott. Ak�rcsak a t�bbieket, ismerte Rashid k�pess�g�t is, b�zott a tehets�g�ben, de nem esett abba a hib�ba, hogy lebecs�lje ellenfeleit.

Hab�r sikeres rajta�t�st hajtottak v�gre, ez�ttal m�r nem �llt mellett�k a meglepet�s el�nye, �s nem szerette volna, ha csapd�ba s�t�lnak. A m�sik haj�t visszak�ldte rejtekhely�kre, nehogy egy �jabb �rj�rat r�tal�ljon. Fosztogatt�k a t�rs�get, �m val�j�ban k�ldet�sben j�rtak, felt�rk�pezt�k a tenger ezen r�sz�t, hogy ha elj�n az id� egy muszlim inv�zi�ra, akkor kell� inform�ci�val rendelkezzen a Kalifa. Hazir az emberei �s a saj�t �let�t is hajland� lett volna fel�ldozni a szent c�l �rdek�ben, ha ezzel ellens�gei veszt�t okozhatta. H�s�ge rend�thetetlen, k�ny�rtelens�ge �s ravaszs�ga p�ld�tlan volt, ez�rt is k�ldte a legjobb ember�t a biz�nciak ut�n.

Rashid m�r gyermekkora �ta �gy olvasott a nyomokban, ak�r tud�s f�rfi� egy tekercsben. Most is tiszt�n ki tudta venni a katon�k �ltal hagyott m�lyed�seket, bokrok let�rt �gait, �s l�buk alatt elhajlott f�vek sz�rait. Egy �ra is eltelt, mire el�rte a falut, ahol a lakosok k�v�ncsian t�m�r�ltek az egyik �p�let el�tt, mintha v�rtak volna valamire. Hogy biztos legyen a dolg�ban Rashid �jra ellen�rizte a nyomokat, �s imm�r nem maradt k�ts�ge fel�le: a t�l�l�k itt j�rtak.

Hamarosan �szre is vette �ket, ahogy kil�ptek az �p�letb�l k�t id�s f�rfi �s egy fiatalabb t�rsas�g�ban. A t�r�k kal�znak t�bb sem kellett, azonnal visszafordult, hogy megvigye a h�rt kapit�ny�nak. Elmosolyodott a gondolatra, hogy a menek�ltek lev�g�s�n k�v�l fosztogat�sra is lehet�s�g�k ny�lt.

***

A Porosz nev� falu lakosai, miut�n kezdeti ijedts�g�k tovasz�llt, ell�tt�k v�ratlan vend�geiket. Adtak nekik enni �s inni, majd a h�rom legbefoly�sosabb f�rfi besz�lget�sbe elegyedett vel�k az �p�letben. Theod�ziusz �s a t�rsai kertel�s n�lk�l besz�moltak r�la, mik�nt keveredtek ide, �s s�rgett�k �ket, hogy menek�ljenek el otthonaikb�l. A telep�l�s vezet�i komoran fogadt�k a h�reket, �s mik�zben l�togat�ik �teleiket fogyasztott�k, �k homlokr�ncolva tanakodtak, mi t�v�k legyenek. A k�t �reggel tart�, k�z�pkor� f�rfi, kinek sz�les arc�ban intelligens, barna szemek �ltek, teljes mellsz�less�ggel Theod�ziusz javaslat�t t�mogatta, �m id�sebb t�rsai nem tudtak d�l�re jutni a t�m�ban, �gy nem sokkal k�s�bb mindannyian kimentek t�j�koztatni a t�bbi lakost.

Kisebbfajta p�nik t�rt ki, ahogy v�rhat� volt, miut�n a biz�nciak elmes�lt�k a t�rt�nteket. Nem gy�zt�k hangs�lyozni, milyen s�rg�sen �tra kellene mindenkinek kelnie, �m a t�bbs�gnek esze �g�ban sem volt elhagyni otthonaikat. A k�t id�s vezet� korukat megsz�gyen�t� lelkesed�ssel sz�nokoltak, harcra buzd�tva a lakosokat, akik k�z�l a f�rfiak, de m�g a gyermekek is, hus�ngokat, fejsz�ket �s k�seket ragadtak szavaik hat�s�ra. Harmadik t�rsuk, Agath�sz  igyekezett j�zan �szre t�r�teni mindenkit, csakhogy nem j�rt sikerrel, �s m�g n�h�ny asszony is a v�dekez�s mellett �rvelt.

– Ez a mi otthonunk, a mi falunk! – ki�ltott egy fiatal, hossz� haj� f�rfi, �s k�rbemutatott a t�jon, mire minden tekintet k�vette a mozdulatot, elid�zve a f�kkal bor�tott hegyoldalon, a k�zeli szurdokon �s a homokos, kavicsos tengerparton, majd t�bben is b�logatni kezdtek. A hossz� haj� f�rfi ekkor �jra megsz�lalt, egyenesen a biz�nciakra szegezve pillant�s�t. – A mi sziget�nk. M�r �saty�ink idej�ben is �llt itt egy telep�l�s. F�ldreng�sek �jra �s �jra lerombolt�k, de mindig �jj� �p�lt. Nem fogjuk elhagyni soha!

– Ez veszett �gy. Nem id�zhet�nk itt tov�bb, Theod�ziusz! – s�gta a f�rfi f�l�be H�rakleiosz. – Ezek egyszer� parasztok, a szarac�nok k�nnyed�n lev�gj�k �ket, es�ly�k sem lesz.

– Tudom – b�lintott komoran a f�rfi, �s megveregette az ifj� Pel�giusz v�ll�t, akinek siker�lt �j�t �s tucatnyi ny�lvessz�t mag�val hoznia a haj�r�l, b�r az �j idege �t�zott a tengerben, �s m�g nem sz�radt meg teljesen. – Te mit mondasz?

– Szerintem is menn�nk k�ne – felelt a fi�, s szavai az egyik lakos f�l�be jutottak, aki a legk�zelebb �llt hozz�juk.

– Helyes! Menjetek csak el! �gyis ti hozt�tok r�nk a bajt – f�rmedt r�juk a g�nd�r haj� f�rfi, �s indulatos kijelent�s�re m�sok is ellens�gesen kezdt�k m�regetni a katon�kat.

– F�kezz�tek haragotokat, emberek! Nem az � hib�juk, hogy kal�zok t�madtak r�juk. Ha itt maradnak, seg�thetnek nek�nk harcolni – ki�ltott Agath�sz, majd a biz�nciakhoz fordult, akik csak most figyeltek fel r�, hogy a f�rfinak karvalyorra van. – Maradjatok, k�rlek!

– Nem akarunk visz�lyt sz�tani, hogy m�g jobban rontsunk a helyzeten – ingatta a fej�t Theod�ziusz, �s kez�t felemelve el�rel�pett, szemben�zve a lakosokkal. – Ha �gy k�v�nj�tok, akkor maradunk, �s harcolunk veletek, de ha jobbnak l�tj�tok, hogy t�vozzunk, akkor eleget tesz�nk a k�r�seteknek. Tal�n a kal�zok is b�k�n hagynak titeket, ha nem tal�lnak itt minket.

– Menjetek h�t el! – zengett a ki�lt�s a torkokb�l szinte egyszerre, �s a k�t id�s vezet� is r�b�lintott a d�nt�sre.

A biz�nci katon�k �gy h�t megk�sz�nt�k az �telt-italt, �s m�ris �tra keltek. Agath�sz azt javasolta, hogy menjenek a szurdokba, ott elrejt�zhetnek. Legsz�vesebben � is vel�k tartott volna, azonban nem hagyhatta cserben a t�bbieket, hi�ba is dikt�lt m�st a sz�ve. Egyszer� hal�sz volt csup�n, de k�szen �llt megv�deni otthon�t.

A katon�k m�g egyszer visszan�ztek a falusiakra, miel�tt h�trahagyt�k a telep�l�st, �s Theod�ziusz tekintete megakadt egy holl�fekete haj�n feh�r kend�t visel� l�nyon, aki �rtatlan szemekkel pislogott ut�nuk, s csinos arca, f�ldig �r� fodros ruh�ja, valamint karcs� alakja l�tt�n megdobbant a f�rfi sz�ve. �gy �rezte, nem helyes, amit tesznek, csakhogy nem feledhette a falusiak haragos tekintet�t. Semmi �rtelme nem lett volna s�lyosb�tani a helyzet�k�n, el�g volt a kal�zok miatt agg�dniuk. Egyik�knek sem hi�nyzott, hogy a szigetlak�kat m�g jobban magukra harag�ts�k jelenl�t�kkel.

A biz�nciak v�g�l megindultak a szurdok fel�, �s hamarosan megszapor�zt�k l�pteiket. Ek�zben a szarac�n kal�zok egyre k�zelebb �rtek a faluhoz, �s mikor el�bukkantak a f�k k�z�l harcra k�sz lak�kkal tal�lt�k szemben magukat. A gyerekeket id�sebb asszonyok �rizt�k az egyik h�zban, m�g n�k �s f�rfiak b�tran, fegyverk�nt haszn�lhat� t�rgyakkal a k�zben v�rt�k a harami�kat. Hazir szak�llas arc�n g�nyos mosoly jelent meg, ahogy szem�gyre vette sz�nalmas eszk�zeiket, rongyos ruh�ikat, azt�n el�h�zva g�rbe szably�j�t hars�nyan felki�ltott. M�ly hangja tiszt�n zengett a hegyoldalak k�z�tt.

– T�mad�s!