IV.

Hazir az elej�n m�g nem vett r�szt a harcban, csak �l�nken csillog� f�lszem�vel, mozdulatlanul �llva n�zte az esem�nyeket. Hatvan embernek parancsolt, akik most a falusiakra z�dultak, ak�r v�ndors�sk�k az �tjukba ker�l� term�nyre. Porosz lak�i, hab�r kevesebben voltak, Hazir legnagyobb meglepet�s�re kem�ny ellen�ll�st fejtettek ki, hiszen otthonukat �s szeretteiket v�dt�k. A kal�zvez�r homlok�n egyre m�lyebbek lettek a r�ncok, az arc�n h�z�d� heg egyre jobban v�r�sl�tt, ahogy l�tta n�h�ny ember�t a f�ldre rogyni, ez�rt �gy d�nt�tt ideje k�zbel�pni. Sokszor ker�lt m�r szembe g�r�g�kkel, tudta, hogy �sszefogva er�sek tudnak lenni, �s valahol tisztelte is �ket ez�rt, �m nem hagyhatta, hogy egyszer� hal�szok �s parasztok fel�lkerekedjenek az emberein.

V�rszomjasan vicsorogva vetette mag�t a csat�ba, szably�j�nak egyetlen suhint�s�val lefejezte az els� �tj�ba ker�l� ellenfelet, egy hus�ngot tart� id�s f�rfit, akinek g�rnyedt teste v�rt spriccelve hullott a talajra fej�vel egy�tt. Ezt k�vet�en h�tba sz�rt egy fiatal hal�szt, mik�zben az a szigony�val leter�tette az egyik szarac�nt. Hazir kir�ntotta kardj�t a g�nd�r haj� f�rfi test�b�l, majd megvet�en lek�pte annak tetem�t, miut�n holtan �sszeesett.

– Ne k�m�lj�tek �ket! – ki�ltott, �s m�ris �jabb ellenf�l ut�n n�zett.

Agath�sz, aki a h�ts� sorokban k�zd�tt, �ppen l�legzetv�telnyi id�h�z jutott, �s el�g volt egyetlen pillant�st vetnie a harcol� felekre, hogy r�d�bbenjen, veszt�sre �llnak. Hi�ba minden b�tors�guk, a t�ler�vel szemben vajmi kev�s es�ly�k maradt. A k�k tunik�t visel�, karvalyorr� f�rfi pillant�sa az egyik �p�letre siklott, ahol kor�bban a n�k �s gyermekek elrejt�ztek. Haboz�s n�lk�l a h�z fel� l�dult, �gyesen kit�rve egy-egy t�mad� el�l �tk�zben, majd a faajt�hoz rohanva d�r�mb�lni kezdett rajta.

– Evantia! Nyisd ki! Agath�sz vagyok - ki�ltott a f�rfi, mialatt h�tra-h�tra tekintett, nehogy �szrevegye valaki a kavarod�sban.

Egy sz�vdobban�snyi id� m�lva azt�n felt�rult az ajt�, �s egy hossz� fekete haj� fiatal l�ny bukkant fel a bej�ratban. Agath�sz l�nya volt �, alig h�sz�ves, de mindig megfontolt �s kedves volt, ez�rt a f�rfi a t�mad�s el�tt Evanti�t b�zta meg a n�k �s gyermekek �sszeterel�s�vel. Most k�rd�n, aggodalmas tekintettel n�zett apj�ra, aki megragadta a v�llait, �s smaragdz�ld szemeibe n�zve megsz�lalt.

– Nem maradhattok itt! Menjetek a biz�nciak ut�n, most azonnal!

– Biztos vagy benne, ap�m?

– Igen. Siessetek!

Evantia nem k�rdez�sk�d�tt tov�bb, hanem eleget tett apja k�r�s�nek. Nem kellett sokat gy�zk�dnie a t�bbieket, hogy tegy�k, amit mond. Hamarosan n�k �s gyermekek b�jtak el� a h�zb�l, �s Evantia s�rget�s�re megindultak a szurdok fel�, mik�zben Agath�sz �rt �llt, nehogy elkapj�k �ket. Elker�lhetetlen volt, hogy a kal�zok felfigyeljenek a menek�l�kre, mivel t�bb gyermek �s asszony is r�m�lten s�rni kezdett a m�sz�rl�s l�tt�n. Agath�sz r�gt�n �tj�t �llta az egyik harami�nak, aki ut�nuk vetette mag�t. Kor�bban mag�hoz vette egyik ellenfele csatab�rdj�t, �gy most azzal rontott a kal�zra. Meglend�tve a fegyvert lecsapott a szarac�nra, aki annyira a feh�rn�pre f�kusz�lta tekintet�t, hogy nem vette �szre id�ben az oldalr�l �rkez� f�rfit. A b�rd les�jtott, �s Agath�sz akkora er�vel lend�tette meg, hogy ellenfel�t a mag�n viselt l�ncing sem tudta megv�deni. A kal�z felny�g�tt, amint a fegyver az oldal�ba hatolt, szemei elkerekedtek, sz�j�n v�r buggyant ki, ahogy elharapta a nyelv�t f�jdalm�ban. Hitetlen tekintettel fordult Agath�sz fel�, aki gyorsan kir�ntotta a b�rdot, �s annak nyel�vel �llon v�gta a f�rfit. A t�mad� v�rt k�pve ter�lt el a f�ld�n ennek k�vetkezt�ben.

Agath�sz �s a n�k azonban nem l�legezhettek f�l. Hariz ugyanis k�zben felfigyelt az esem�nyekre, �s parancs�ra m�ris tucatnyi szarac�n indult meg fel�j�k. Evantia, aki a menek�l�k sor�t z�rta, k�zen fogva egy kisfi�t, k�ts�gbeesetten pillantott Agath�szra.

– Gyere gyorsan! – intett az apj�nak, de a f�rfi ellentmond�st nem t�r�en megr�zta a fej�t, �s szembefordult a kal�zokkal, h�traki�ltva a l�ny�nak.

– Ne v�rakozz itt tov�bb! Menj!

Ezzel v�laszt sem v�rva a t�mad�kra rontott, �s vadul hadon�szva pr�b�lta feltart�ztatni �ket. Evantia lassan h�tr�lt, ahogy a k�zen fogott kisfi� h�zni kezdte maga ut�n, de nem b�rta csak �gy ott hagyni az apj�t, legsz�vesebben a seg�ts�g�re sietett volna, b�r tudta, hogy hi�baval� lenne. K�nnyeivel k�szk�dve figyelte, mik�nt k�zd�tt a f�rfi, aki a csatab�rddal k�t kal�zt is lev�gott, de nem tarthatott ki sok�ig. Evantia v�v�dott az apja ir�nti szeretet�vel, de tiszt�ban volt vele, hogy r�b�zt�k a t�bbieket, �gy gondoskodnia kellett r�luk. Ennek ellen�re nem b�rta elszak�tani tekintet�t Agath�szr�l, akinek hirtelen egy szablya has�totta fel a bal v�ll�t, mire a f�rfi feljajdult, de b�rdj�val r�gt�n lecsapott a sebet ejt� kal�zra, lev�gva annak v�dtelen�l hagyott karj�t. Ekkor azonban egy l�ndzsa j�rta �t a mellkas�t, melynek hegye a f�rfi h�t�n bukkant el�, s�r� v�rfolyam k�s�ret�ben.

– Neee! – sikoltott Evantia, �s k�t m�sik asszonynak kellett k�zrefogniuk, nehogy az apj�hoz rohanjon, aki v�rt �klendezve t�rdre rogyott.

Agath�sz eg�sz test�ben remegett a sokkt�l, kez�ben m�g most is a csatab�rdot tartotta, de felemelni m�r nem maradt ereje. L�t�sa hom�lyosulni kezdett, ereje elhagyta, ahogy feln�zett a t�mad�kra, �s utols� l�legzet�vel v�res k�petett k�ld�tt fel�j�k, miel�tt elzuhant a porba.

– Kapj�tok el a n�ket! – zengett Hazir hangja, mire Agath�sz gyilkosai a menek�l�k ut�n eredtek ism�t, �s ez�ttal m�r nem volt, aki feltart�ztassa �ket.

Evantia zokogva, de engedte, hogy elvonszolj�k a helysz�nr�l, s hamarosan m�r az �ket �ld�z� harami�kt�l kellett tartaniuk, akik egyre k�zelebb �rtek hozz�juk.

V�g�l a szarac�nok karny�jt�snyira megk�zel�tett�k �ket, s az egyik�k el�reny�lva elkapta Evantia szokny�j�t, aki ez miatt hasra esett, mag�val r�ntva a m�sik k�t asszonyt is. A kal�zok k�jesen vigyorogva �s nevetg�lve vett�k k�rbe �ket. Durva kezek ragadt�k meg Evanti�t, aki felsikoltott, ak�rcsak a m�sik k�t n�, mik�zben k�retlen ujjak �rintett�k meg test�k legintimebb pontjait pillanatok alatt. Nem l�ttak m�st, csak az ellens�g csillog� szemeit, mik�zben talpra �ll�tva lefogt�k �ket, �m a k�vetkez� pillanatban f�jdalmas ki�lt�s has�tott a leveg�be, �s az egyik haramia t�rdre rogyott. Tork�t l�ndzsahegy j�rta �t, amit a v�ratlanul a bokrok k�z�l felbukkan� H�rakleiosz d�f�tt bel�.

Theod�ziusz szint�n az ellens�gre t�madt, kardj�val k�t f�rfit is lev�gott, mik�zben Pel�giusz nyilai �tszelt�k a leveg�t, belef�r�dva egy szarac�n szem�be, m�siknak a homlok�ba, m�g egy harmadiknak a tork�ba. Evantia m�g fel sem fogta, mi t�rt�nik, de a biz�nciak m�ris megritk�tott�k a kal�zokat. �sszefolytak sz�m�ra az esem�nyek, l�tta, ahogy a kopasz H�rakleiosz �jra �s �jra felny�rsalta ellenfeleit, led�ntve �ket a l�baikr�l, m�g Theod�ziusz v�gtagokat szelt le fegyver�vel, azt�n sz�ven d�fte t�mad�it. Pel�giusz minden egyes l�v�se c�lba tal�lt, a kal�zok egym�s ut�n rogytak a f�ldre a test�kb�l ki�ll� ny�lvessz�kt�l.

M�r a v�g�t j�rt�k a harcok a falusiak �s a t�mad�k k�z�tt, mikor a biz�nci katon�k Evanti�t �s k�t t�rs�t az oltalmukba helyezve magukkal vitt�k a t�bbiekhez, akikkel idefel� tal�lkoztak. Theod�ziusz fut� pillant�st vetve a falura m�g l�tta, ahogy Hariz emberei v�geznek egy lakossal, �gy fogait csikorgatva �gy d�nt�tt, nem marad b�m�szkodni tov�bb. Ugyan nem �rtek vissza id�ben, de most m�r n�kr�l �s gyermekekr�l kellett gondoskodniuk, akik t�l�k rem�ltek biztons�got.

Att�l f�lek, n�lunk csak a hal�lt fogj�k megismerni! Balj�s gondolat�t azonban megtartotta mag�nak, mik�zben a t�l�l�ket maguk el�tt terelve a szurdokba menek�ltek.