VIII.

Minden egyes l�p�sn�l felszisszent a combj�ba has�t� f�jdalomt�l, de Theod�ziusz megac�lozta akarat�t, �s tov�bb ment. Ellens�geinek v�re bor�totta eg�sz test�t, lev�gta a k�t kal�zt a hegyoldalon, azonban �tkozta mag�t, ami�rt nem t�rt ki id�ben a harmadik szarac�n el�l, akik ny�lvessz�t r�p�tett a l�b�ba. A bal combj�n �rte, s ugyan nem f�r�dott t�l m�lyre, igencsak f�jdalmas sebet hagyott h�tra, miut�n kit�pte mag�b�l. Egyik ellenfele ruh�j�b�l leszak�tott rongydarabbal bek�t�tte ugyan, �m a v�rz�s m�g j� darabig nem csillapodott, s a f�rfinek sz�ks�ge volt n�h�ny percre, hogy �sszeszedje mag�t.

Theod�ziusz a pajzs�t a h�t�ra vetve haladt el�re, igyekezv�n, hogy be�rje a t�bbieket. Kez�ben azt az �jat szorongatta, melynek l�ved�k�vel megsebes�tett�k, oldal�n k�t ny�lvessz�vel teli tegez l�gott. Nehez�re esett cipelni fegyvereinek �s v�rtj�nek s�ly�t, gyeng�nek �rezte mag�t, azonban akaratereje mozg�sra b�rta l�bait, legy�rve seb�nek �get� k�nj�t. A terve nem v�lt be, hogy elcsalja �ld�z�iket, �gy most megpr�b�lt er�ltetett menetben felz�rk�zni ut�nuk, csakhogy s�r�l�se t�ls�gosan lelass�totta. Ennek ellen�re elt�k�lt sz�nd�ka volt eljutni a t�hoz. Szor�totta az id�, a szarac�nok a csoport nyom�ban j�rtak, akikre ez miatt hal�los vesz�ly leselkedett. Seg�tenie kellett nekik szemben�zni a kal�zok jelentette veszedelemmel. Biztos volt benne, hogy sor fog ker�lni csat�ra, m�rpedig Pel�giusz �s H�rakleiosz kevesen lesznek feltartani a t�mad�kat.

Nem hagyhatom cserben �ket! Ezen gondolat�n saj�t maga is meglep�d�tt, ak�rcsak a bels� hangj�t k�s�r� heves �rzelmein. Theod�ziusz b�ntudata elemi er�vel t�rt a felsz�nre, ahogy lelki szemei el�tt felr�mlett el�tte a legut�bbi eset, mikor gy�v�n h�trahagyta a bajt�rsait n�h�ny �vvel ezel�tt. A Cs�sz�r parancs�ra bolg�r t�rzsek ellen vonultak, de az ellens�ges vonalak m�g�tt rajtuk �t�ttek, �s lem�sz�rolt�k a sereget. Theod�ziusz m�g id�ben elmenek�lt, �s egyik t�rs�t t�mogatta, akit d�rda sebes�tett meg az oldal�n. K�t napig v�ndoroltak, nyomukban az ellens�ggel, m�gnem az egyik �jjel Theod�ziusz, hogy mentse a saj�t b�r�t, elv�gta a m�sik katona tork�t �lm�ban. Tudta, hogy a sebes�lttel utol�rt�k volna, ez�rt �gy d�nt�tt, nem kock�ztat tov�bb. Azzal �rvelt mag�nak, hogy a m�sik f�rfi �gyis t�l sok v�rt vesztett, mindenk�pp belehalt volna az �tba, ami igaz is volt, csakhogy lelkiismerete az�ta sem hagyta nyugodni. H�sk�nt t�rt vissza Konstantin�polyba, ahol m�g ki is t�ntett�k, ami�rt t�l�lte a bolg�r t�rzsek t�mad�s�t, de az igazat senkinek nem mondta el.

A sors k�l�n�s szesz�lye folyt�n ism�t olyan helyzetbe ker�lt, hogy v�lasztania kellett b�tors�g �s gy�vas�g k�z�tt. Mindig �gyes harcos volt, �m azt is tudta, hogy a t�l�l�s egyik kulcsa a konfliktusok elker�l�se. B�rmikor csat�ban tal�lta �ltal�ban igyekezett felt�n�smentesen a h�ts� sorokba h�z�dni. Theod�ziusz sosem v�llalt f�l�sleges kock�zatot, miel�tt a szigetre ker�lt. Cselekedeteink alapj�n �t�ltet�nk meg, gondolta. Nagy volt a k�s�rt�s a megfutamod�sra, miut�n megsebes�lt el is indult az ellenkez� ir�nyba, de n�h�ny l�p�s ut�n m�gis megtorpant, �s visszafordult. Tal�n Evantia �s a falusiak miatt, tal�n t�nylegesen Pel�giusz �s H�rakleiosz miatt, akik sz�m�tottak r�, vagy a b�ntudata j�tszott szerepet elhat�roz�s�ban. Ak�rhogy is, itt volt az alkalom, hogy j�v� tegye kor�bbi b�neit... b�rmi �ron.

***

Nem telt sok id�be, �s Theod�ziusz megpillantotta a Hazir �ltal h�trahagyott k�t szarac�nt, akik l�tt�n beh�z�dott a bokrok k�z� amilyen gyorsan csak tudott. Egyel�re nem vett�k �szre, mivel egym�ssal besz�lgettek egy olajfa �rny�k�ban. A katona sebe f�jdalmasan l�ktetett, nem sz�vesen bocs�tkozott volna harcba vel�k, viszont ellens�get a h�ta m�g�tt hagyni szint�n vesz�lyes �tletnek t�nt. Ha �szrev�tlen�l eloson mellett�k, de k�s�bb felfedezik a nyomait, akkor k�nnyen utol�rhetik, �s nem lesz felk�sz�lve r�juk, m�g jelenleg n�la van a meglepet�s el�nye.

Theod�ziusz m�rlegelt �s d�nt�tt. Kor�bban m�r haszn�lt �jat, b�r sosem jeleskedett benne t�ls�gosan. �vatosan kih�zott a tegezb�l egy ny�lvessz�t, majd az idegre illesztve m�ly leveg�t vett, �s felegyenesedett. Arc�n apr� grimasz suhant �t, ahogy f�jdalom nyilallt a combj�ba, de igyekezett koncentr�lni, mik�zben c�lzott, �s h�trah�zta az �j ideg�t. A szarac�nok halkan nevetg�lve besz�lgettek, �gy t�nt, mintha alkudozn�nak egym�ssal valamin, de m�g nem figyeltek fel a katon�ra. Theod�ziusz karizma enyh�n remegni kezdett, ahogy a kifesz�tett ideget tartotta, mik�zben kiv�rt, m�gnem biztos volt c�lz�s�ban, azt�n �tj�ra engedte a l�ved�ket.

A ny�lvessz� �ts�v�tett a leveg�n, nem volt t�bb elmos�dott foltn�l, s egy l�legzetv�telnyi id� m�lva m�r be is csap�dott c�lpontj�ba, akit k�zvetlen�l a tork�n tal�lt el, sz�troncsolva a nyel�cs�vet. A kal�z a nyak�hoz kapva, v�rt �klendezve, t�gra ny�lt szemekkel d�lt oldalra, szinte fel sem fogta, mi t�rt�nt vele, de m�r ki is lehelte a lelk�t. T�rsa hitetlenkedve b�multa a bizarr jelenetet, majd Theod�ziusz fel� kapta a tekintet�t, �s d�h�dt ord�t�st k�vet�en talpra ugrott, egyenesen a f�rfira rontva. Alig n�h�ny m�ter v�lasztotta el �ket egym�st�l, a szarac�n k�sz volt bossz�t �llni a katon�n, aki kapkod� mozdulatokkal pr�b�lt �jabb ny�lvessz�t az idegre illeszteni. A kal�z m�r szably�j�t magasba emelve, f�ktelen ord�t�ssal rohant, szemei v�rben forogtak, l�ncinge �s v�rtje hangosan cs�rg�tt l�ptei nyom�n, mik�zben a katona sz�j�t �sszeszor�tva ism�t c�lz�sra emelte a fegyvert.

Ez�ttal nem maradt ideje kiv�rni a megfelel� pillanatot, a t�vols�g mind�ssze hat l�p�snyire cs�kkent k�z�tt�k, az id� mintha lelassult volna, �s Theod�ziusz v�g�l engedte kir�ppenni a ny�lvessz�t. A l�ved�k szemmel k�vethetetlen sebess�ggel csap�dott a szarac�n bal szemgoly�j�ba, �tf�rva annak kopony�j�t. A f�rfi megingott, �s botork�lni kezdett, arc�n v�r �s ny�lka csorgott le, de fegyver�t tov�bbra is feje f�l� emelve tartotta, mintha azon kereszt�l kapaszkodott volna az �letbe. Karny�jt�snyi t�vols�gig k�zel�tette meg a katon�t, de miel�tt el�rte volna t�rdre rogyott, ajk�t halk ny�g�s hagyta el, majd rongybabak�nt az oldal�ra d�lt, �s holtan ter�lt el a f�ld�n. Theod�ziusz megk�nnyebb�lten s�hajtott fel, azt�n eldobta az �jat, mivel nem maradt t�bb ny�lvessz�je.

Sz�ve a tork�ban dobogott, le kellett hunynia a szem�t, hogy megnyugodjon, �s p�r perc m�lva �jult er�vel indult tov�bb, egyenesen a t�hoz vezet� �sv�nyen, ism�t v�res hull�kat hagyva maga ut�n.